Úgy döntöttem, hogy a repüléseimről ezután itt fogok írni, nem akarom Borcsa holapját terhelni ezzel tovább. (Nem reá vagyok megsértődve). És főleg azért, mert magamnak írom a repüléseket, hogy tudjam mikor mi volt. Nevén nevezve, talán repülési napló, kibővített változat, ilyesmi.

Szóval a mai nap, ez is kicsit jelképes, hogy most kezdem el.
Kátussal találkoztam a Moszkván a buszon, vagyishogy ő is felszállt. Nagyon örültem neki, azért is, mert rég láttam és szeretem, hogy kint van, de most azért méginkább, hoy a kezében volt eg nagy piros Up feliratú zsák. Már két hete megígérte hogy kihozza nekem az ernyőjét kipróbálni, én meg két hete reménykedtem.
Az idő, hát...Ék a reptéren, annak ellenére, hogy K-t és Dk-t ígértek, és semmi szél. Tegnap is ez volt. Ki Csobánka, csak Szabi maradt itt, hogy felmegy Óbudára, hátha. Csobánkán brutál szél, Gombócot is majdnem megtartó. Sebaj, a Summit gyors ernyő, ha start megy akkor, repülés már nem gond. Kicsit féltem, de saját belő, gyorsító bekötve, Up műszerfal...szóval kicsit megnyugodtam. Mindenki odajött megnézni a "mutatványomat", hogy mit bénázok. Kiterítés, almulásba fel, és ez már a start, kapott is fel, sodort a szél hátrá, ide-oda. Nem igazán tudtam mi van, ernyő megelőz, be mögém, de nem kicsit, már hátrasodródtam a placc fölé, most mi lesz?
Aztán szép lassan kezdtem megérezni, hogy mi is van. Tulajdonképpen a fékek, nem arrra valók, hogy húzzuk, hanem csak fogni kell őket, és akkor mindjárt nyugodtabb. Az egész fékút nem sokkal több 12 cm-nél (szerinted a Visionhoz képest?), ezt meg kellett szokni, ami szerencsére fél perc után sikerült is. Utána már vajpuha álom, kicsit csukogatott, egyik-másik fület, meg volt egy komolyabb féloldalas is, de nem több. Gyorsítani is kellett, na akkor még féltem egy picit, Visionomhoz szokottan, mert az akkor csukott, ez nem, szerencsére. Alulterhelve repültem ebben a brutál szélben, 80 kg-t se értem el, az alját, így pakoltunk vagy 6 kg földet a beülőmbe, így stabbilabb lett a repülés, de a landolás és a földi rész borzasztó. A második repülés alatt volt még egyszer para, amikor kilendültem alóla, és azthittem, hogy fullstalt-t kaptam, de aranyosan repült, csak én korrigáltam rosszul. Utána két-három repülés alatt jól összeszoktunk és utolsó repülés, már tízperces volt (Csobánkán, nagyon móka) és a hegy felé és mögé is repültem, ami nagy móka. A Summitnál nem azzal kellett foglalkozni, hogy hogyan maradjak fenn, csak, hogy jól kézbe legyen tartva. Nagyon nagyon. Kátus odadta volna a hétre ha szeretném, de saját testi épségemet szem előtt tartva, megköszöntem, és visszautasítottam.
Gombóc Pruki Gambitjét szeretné nekem adni, valószínűleg nemsoká meg is kapom, de attól előre félek. (Gombóc mikor először repült vele, az első fékezéssel elvitte negatívba, a másodikkal meg a másik oldalra negatívba) Gombóc szerint kissé stabilabb, mint a Summit 2, nem csuk annyit, de kissé dinamikusabb, csak testsúllyal kéne kormányozni, fék akkor is mozgat, ha ráhelyezem a kezem. Para. De örülök.
Többiek is jól repültek, már akik repültek. Feri, az új Makalu 2-vel, gyönyörű az az ernyő, Gellért, Peti és valaki kék Visionos, ügyesen mind, senkinél se volt nagy para. Többiek csak kutyáztak, míg be nem fordult a szél. Utána sajnos, már senki sem akart jönni repülni. Ennyi volt a mai nap. De jó.

Csak tessék jönni haladók. Nagy a pangás. mert Repülni kell...