Egyedül a rengeteg semmiben!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy boldog ember és egy néha boldog, többnyire szomorú ember (és szerintem ez azért még kicsit túlzás)
Szépen éldegéltek volna, míg ásó-kapa-nagyharang...
És most én két szomorú embert látok, akik teljesen el vannak tévedve, testileg-lelkileg rosszul!

Nem értem kinek jó ez?! Miért kell mindennek rossznak lenni?