szerda, november 18, 2009



Mai napon megbirkóztam egy epilepsziás rohammal tesiórán.
Persze ha van erről tapasztalatunk, akkor nem annyira ijesztő dolog, de ha nincs...
Amikor egyszer csak eldől, merevgörcsbe áll, és úgy tűnik, mintha nem kapna levegőt se.
Nem vesztettem el a lélekjelenlétem, mert sajnos nem először kell sérültet kezelnem...
Lefektettem, és próbáltam a légutakat szabaddá tenni, és közben az összes gyereket elküldtem az összes tanárért. Ahogy lett segítség, hívtam is a mentőket, és a többi tanár átvette az ápolást, sokat nem tudtunk tenni.

Közben lestoppoltam egy mentőt, akik elkezdték ellátni, majd megérkeztek a gyerekorvosok, befejezték a mentést, utána egy harmadik autó elszállította.

Délután meg írhattam a baleseti jegyzőkönyvet (múlthéten is kellett, egy kislány ujja miatt, őt a kórházba is én kísértem)

közben osztályfőnök lettem, és a héten papírtgyűjtünk, magatartás és szorgalom jegyeket osztok, és tanmenetet kell leadnom, utána a karácsonyi műsorra készülni...