vasárnap, november 28, 2010



25.
Életem legfinomabb marcipántortája.

és Déda csinálta.

péntek, november 19, 2010



Balaton után Hohe wand,
élni tudni kell.

Mivel úgy nézett ki, hogy Magyarországon sehol sem lesz jó a túl erős DK szél miatt, így rövid gondolkodás után arra kellett jutni, hogy most már csak Donovaly vagy Hohe wand jöhet szóba.
Mivel Donovalyra is túl erős szelet ígértek, a kérdés már fel se kellett tenni.
Egy lárvácskányi ember gyűlt össze vasárnap reggel nyolckor a szokott helyen, és másfél óra múlva már a határon voltunk. Innen kezdődött a köd. Először csak talajmenti foltokban, alacsonyan, és ahogy közeledtünk a hegy felé egyre sűrűbben. Bécsnél már nem reménykedtünk a repülésben, de gondoltuk, egy kirándulást megér, ha már eddig eljöttünk.
Az utolsó 20 km már nem autópálya volt, csak autóút és köd. És köd.
Remény semmi. Az utolsó hágó után viszont mintha mesébe érkeztünk volna. A hágó hegycsúcsa, mint egy gát, maga mögé zárta az összes ködöt, és meseszép napsütés és kristálytiszta levegő előttünk, az egész medencében, és a várva-várt hegy előtt.
Nehéz volt elhinni :)
Viszont ezen felbuzdulva nem sokáig húztuk az időt, gyorsan megkerestük a leszállót, aztán a fizetős-hegyi úton (7,5 eur volt a buszra és a 6 emberre - tanulság, legközelebb lent hagyjuk a buszt) egészen a hegyi vendéglőig hajtottunk. Innen már csak 5 perc kényelmes (felfelés :P) séta volt a starthely. Nézelődésre nem volt sok idő, mert az eddig ellenálló hegyek kezdték beengedni az első felhőfoszlányokat. Az elsők közülünk még felhő nélkül repültek, de Szabolcsnak már akrómutatvány kellett, hogy kikerülje a felhőket és a többiek is felhőn keresztül közelítették meg a leszállót, de végig lehetett látni a talajt. Én már felhők keresztül szálltam le, gyönyörű volt a napsütéssel, és az árnyékom körül kialakult gloriával.
A visszajutás a lehető legjobb módon van megoldva, stoppolással. Olcsó, gyors, kényelmes. Szezonban és jóidőben max. 5 perc, nekem kellett a legtöbbet várni, 10 percet. Mivel addigra már eléggé ködös lett, először kimentünk nézelődni és fotózgatni a kilátóhoz, amit itt Sky-walknak neveznek, egy olyan vashíd, ami be van építve a szakadék főlé, és így a levegőből nézhetünk lefelé és vissza a sziklára. De láttuk, hogy mégis lehet repülni, mert a hegy lábánál, kissé magasabban lévő leszálló területére nem tud betörni a köd. Turbó sebességgel siettünk a a starthelyre, hogy ezt még ki tudjuk használni. Onnan nem látszódott a leszálló, nem is mertek elstartolni a többiek, hát mentem én előre. Még a szikla is tartott egy kicsit, olyan 0,3mal süllyedtem csak, így beértek a többiek a hegyen. Leszállásra odaért egy kisebb ködfolt, de lehetett látni végig, de ami mégfontosabb, hogy mesebelivé varázsolta az egész repülésünket és a napot is.
Hazaúton hamar a ködben voltunk ismét, és nemsokára a benzinkútnál.
Gyönyörű nap volt, és egészen biztos, hogy megyünk még máskor is.
Képek és videók folyamatban :)



Egyszer be kéne járni az Balaton összes vizicsúszdáját, még aranyősszel, és felfutni egy vödör vízzel, majd lecsúszni. Milyen jó kis dokumentumfilmet lehetne csinálni a környezetről.

csütörtök, november 18, 2010



Macedóniás olyan képek.
Az összes képem a 2se.hu honlapon, illetve facebookon különböző helyeken





Kedvencem mostanában a GoPro Lomo
A minősége elfogadható, színvilága pompás, és a dinamikatartrmánya legalább olyan nagy, mint az objektív látószöge, amíg van valamennyi fény lehet dolgozni.
Mivel kijelző nincs, így csak nagyjából lehet belőni, de egyre jobbak és kedvesebbek a képek.

péntek, november 12, 2010

http://www.facebook.com/album.php?aid=2068099&id=1364700347&l=103fb7f6d3

szerda, november 10, 2010



Macedóniás képek nemsokára albumban.
Mesélni is jó lenne róla :)

csütörtök, november 04, 2010




az őszi képek most felkerültek ide is.
sajnos Macedóniába nem volt Canon, csak Kodak :S

kedd, november 02, 2010



Albert jól érzi magát...
Csintalan



Macedónia

A Pro

A szokásos előítéletekkel érkeztünk, de eddig folyamatos pozitív csalódás, mindenben.
Viktornak(!) is eddig csak annyi baja volt, hogy nem lehet normális gyümölcslevet kapni, pedig neki aztán soha semmi nem jó.
Féltünk az utaktól, nem új autópálya, de egyáltalán nem vészes, sok helyen épülnek már az utak. A határokon nem volt hosszú sor, nem volt szívatás, Gusztávot, rövid megbeszélés után, még a régi,papír személyivel is beengedték.
Vártak ránk, hívtak minket, elénk jöttek. 6,5 Eur-ért alszunk, szuper jó helyen (lsd. majd a fotókat), Olaszországban csak a kemping lett volna 8, Gerlitzenen ugye 12...Kényelmes, tágas, felszerelt.
Mindenki akivel találkozunk segítőkész, jóindulatú, még a legrosszabb arcúaktól se kaptunk rosszat eddig.
Boltok vannak, rendes nyitva tartással, jó választékkal, olcsón. Bankautomaták vannak, mobilhálózat van, mellékutak is rendesek, táblával, GPS nélkül simán kijöttünk, benzin olcsó.

Közbiztonság állítólag jó. A helyi pilóta szerint annyira, hogy nyugodtan hagyhatjuk éjszakára a kocsiban az ernyőt. Sőt. A lent hagyott kocsit sem kell bezárni, hiszek neki. A kép tanulsága szerint, a nyitva hagyott ajtajú kocsiból se tűnt el semmi.
Eddig még jó.

De a repülés szempontjából hihetetlen.
Tele van hatalmas hegyekkel (1500 méter fölöttiek), amik gyakorlatilag bárhol startolhatok, leszálló is akad mindenfelé, és sok hegyre fel lehet menni jóminőségű (!) betonúton, vagy dzsippel még több helyre.
Ahol mi vagyunk, az egy hatalmas medencét fog közre, ahol bátran lehet távot repülni, sok termiket ad, és leszállni is bárhol lehet nyugiban. Gyönyörű szép-
Télen síelni, itt, vagy a szomszéd országokban.
A pilóták kedvesek, segítőkészek, nincsenek fölösleges túlbonyolítások, egyszerűen csak repülünk. Ahogy egyre jobban ismerjük meg a vidéket, annál biztosabb, hogy gyakori helyünk lesz, minden évben kell majd keletre jönni...
mert egyenlőre paradicsomnak néz ki :)

hétfő, november 01, 2010



Macedóniából