Balaton után Hohe wand,
élni tudni kell.

Mivel úgy nézett ki, hogy Magyarországon sehol sem lesz jó a túl erős DK szél miatt, így rövid gondolkodás után arra kellett jutni, hogy most már csak Donovaly vagy Hohe wand jöhet szóba.
Mivel Donovalyra is túl erős szelet ígértek, a kérdés már fel se kellett tenni.
Egy lárvácskányi ember gyűlt össze vasárnap reggel nyolckor a szokott helyen, és másfél óra múlva már a határon voltunk. Innen kezdődött a köd. Először csak talajmenti foltokban, alacsonyan, és ahogy közeledtünk a hegy felé egyre sűrűbben. Bécsnél már nem reménykedtünk a repülésben, de gondoltuk, egy kirándulást megér, ha már eddig eljöttünk.
Az utolsó 20 km már nem autópálya volt, csak autóút és köd. És köd.
Remény semmi. Az utolsó hágó után viszont mintha mesébe érkeztünk volna. A hágó hegycsúcsa, mint egy gát, maga mögé zárta az összes ködöt, és meseszép napsütés és kristálytiszta levegő előttünk, az egész medencében, és a várva-várt hegy előtt.
Nehéz volt elhinni :)
Viszont ezen felbuzdulva nem sokáig húztuk az időt, gyorsan megkerestük a leszállót, aztán a fizetős-hegyi úton (7,5 eur volt a buszra és a 6 emberre - tanulság, legközelebb lent hagyjuk a buszt) egészen a hegyi vendéglőig hajtottunk. Innen már csak 5 perc kényelmes (felfelés :P) séta volt a starthely. Nézelődésre nem volt sok idő, mert az eddig ellenálló hegyek kezdték beengedni az első felhőfoszlányokat. Az elsők közülünk még felhő nélkül repültek, de Szabolcsnak már akrómutatvány kellett, hogy kikerülje a felhőket és a többiek is felhőn keresztül közelítették meg a leszállót, de végig lehetett látni a talajt. Én már felhők keresztül szálltam le, gyönyörű volt a napsütéssel, és az árnyékom körül kialakult gloriával.
A visszajutás a lehető legjobb módon van megoldva, stoppolással. Olcsó, gyors, kényelmes. Szezonban és jóidőben max. 5 perc, nekem kellett a legtöbbet várni, 10 percet. Mivel addigra már eléggé ködös lett, először kimentünk nézelődni és fotózgatni a kilátóhoz, amit itt Sky-walknak neveznek, egy olyan vashíd, ami be van építve a szakadék főlé, és így a levegőből nézhetünk lefelé és vissza a sziklára. De láttuk, hogy mégis lehet repülni, mert a hegy lábánál, kissé magasabban lévő leszálló területére nem tud betörni a köd. Turbó sebességgel siettünk a a starthelyre, hogy ezt még ki tudjuk használni. Onnan nem látszódott a leszálló, nem is mertek elstartolni a többiek, hát mentem én előre. Még a szikla is tartott egy kicsit, olyan 0,3mal süllyedtem csak, így beértek a többiek a hegyen. Leszállásra odaért egy kisebb ködfolt, de lehetett látni végig, de ami mégfontosabb, hogy mesebelivé varázsolta az egész repülésünket és a napot is.
Hazaúton hamar a ködben voltunk ismét, és nemsokára a benzinkútnál.
Gyönyörű nap volt, és egészen biztos, hogy megyünk még máskor is.
Képek és videók folyamatban :)