Egyik kedvenc képem, nem tudom, hogyan jön ez a mai naphoz, de régóta szeretném felrakni, ha lehet, azaz ha megnézitek akkor légyszi nagyban (katt a képre).

Na akkor kicsit a mai napról, mert van sokmindenkit dícsérni.
Csobánka az úticél a tanfolyamnak, megint ez a vacak ÉK, amit persze nem annyira szeretek (főleg Óbuda miatt). Elsőnek értünk Razstával, meg Kátussal, pedig mi indultunk legkésőbb. De aztán megjött Gombóc is, aki benzinkutazott, meg Szabiék is. Ami fontos, hogy Szabiék azért késtek, mert még elmentek Gellértékhez egy motoros fűkaszáért. Ez különösen okos és hasznos ötlet volt, mert Gellért, akinek nagy KÖSZÖNET ezért, egy gyönyörű kis leszállót irtott nekünk (különösen jó célraszállás gyakorláshoz...ösztönöös motiválás - milyen gyönyörű pedagógiai módszer...). Szél nem igazán, néha kis befújások, azok egész erősek, de egyébként nulla, délutánra egész jó termikbefújások. Szegény Olga jó stratok és repülések után egy szerencsétlen start után hátraesett és sajnos a lendületet a csuklójával akarta megtámasztani. Reccs, Kátussal kórházba, sajnos orsós csuklótörés...min. a 10 kintlévő ember jókívánságait fogadja. A többiek közül is többeknek volt szerencsétlen a nap, Attila sokszor végezte a bokorba, pedig nagyszerű motivációval állt a repüléshez. Ricsi szegény azzal a régi nehezen feljövös ernyővel küzdött, de ő is repült vagy háromszor. Bálintnak volt egy bokorba szállása, ami legalább a fele napját lefoglalta, de a repülés már nagyon jól megy neki, nagyon jól mennek már a startok is. Szabolcs az új ernyővel vagánykodott...úgy irigylem azt a csörgős anyagot. Gellért lassan már jobban kezeli a Visionomat mint én, nagyon jól megy neki a lejtőzés is--->kötelező lenne már a magasstart (csak ez nem rajtam múlik egyenlőre). Tomi ma kicsit fáradtnak látszott...legalábbis repülés alapján, mint Kriszti is, aki nagyon virgonc volt a Perchével, vagy inkább az ernyő virgonckodott vele??? Anita végre volt, de az a gyönyörű narancssárgás Paratech biztos felejthetetlen élményt nyújtott, rekordokat repült vele (Csobánkán eddig csak Enikő repült ekkorákat a Makalujával). Végülis jó kis nap volt és főleg tanulságos.

Délután kis kerülő után eljutottam a Kolossyra (boccs Kriszti!), ott vettem fél kiló kenyeret amivel megmentettem életemet és lekenyereztem egy nagyszájú siklóernyős csajt is starthelyen, mert ő is éhes volt. Szerencsére a 65 végállomástól Dulácska felvitt a starthelyre, így még találkoztam a startrakészülő Lacival és Istvánnal, na meg Enikővel is, aki szintén készült startolni, de nagy szerencséréje kicsit leállt az idő, így várt még egy kicsit. Mert akik lementek majdhogynem csak lecsúsztak, iszont mire felértek a kocsijukért,a ddigra kialakult valami gyogyiféle, amit Enikő pont az elején elcsípett, mert sietni akart Krisztihez fagyizni...csak szegényke nagy sietsége ellenére sem tudott 1:05 percnél hamarabb leszállni. Úgy tudom sajnálni, hogy végig ő volt a legmagasabban és még fület is kellett csuknia. Persze hamar szép kis akvárium lett, hamar mentem én is, kicsit később Laci és István is (sajnos ők túl későn, ezért csak fél óra körülit nyomhattak), nekem 45 perc lett, de nagyon kellett girhelnem, és néha kicsit szomorkodtam, mikor ketten mentünk egymás mellett és én nem haladtam előre és süllyedtem, a mellettem lévő, meg hasonló techinkával ment előre rendesen emelkedve...de nemsokára Gambit...
Enikőnek a sok irigykedésem ellenére külön gratula, mert tényleg nagyo szépet repült és szinte végig ő volt legfelül...komolyan.
A leszállás legalább jó volt, mert egymás mellett mentünk Lacival és a házak feletti utat végigdumáltuk. Aztán persze, mivel volt magasságom nem hagyhattam ki egy frontstallt, de aztán István 10 méteres körzetében szikroncélraszálltunk Lacival.

Szép, tanulságos nap volt...egyeseknek megérdemelt fagyival...és Olgának pedig minnél hamarabbi gyógyulást.