Fenn az ernyő! Lenn a bácsi! (vagy a képek szerint akár fordítva)

Bácsi, a tanítóbácsi hazajött. Ideiglenesen. Az a baj, hogy már ezt kell mondanom, mert kb. 26 nap és megyek el. És rossz. Akarok is, meg sok szempontból sokkal inkább nem. Már lassan számolok visszafelé. Azt se tudom, hogy a vizsgáimmal mi lesz. Lehet, hogy jobb, ha csak jövőre vizsgázok belőlük, de lehet, hogy mégiscsak idén kéne. Ennek megpróbálok utánajárni hétfőn. Hátha van valaki okos a TF-en.

Persze nem is írtam a 3 hetesről, pedig az még most egyenlőre aktuálisabb dolog.
Jó volt. Húúú. És azért mert tanultam sokat, adott egy kis önbizalmat a tanításhoz, mert meg kell mondanom, hogy mikor odamentem első nap, akkor (is) egy mintának beillő órát láttam, amiről azthittem, hogy én képtelen vagyok. Be is szartam, hogy mi lesz velem, hogy miért nem raktak be valami, szar és gyenge iskolába, mint ősszel.
Aztán jobb lett, mert sok segítséget kaptam a tanárúrtól. Első óráim egész jól alakultak, mert alaposan felkészültem, aztán emiatt szépen alakultak tovább...
És a végén már mindenkikel elboldogultam szépecskén. Volt egy osztály, akikkel volt kis konfliktus, de egy alapos és kellemes bordásfalas és tornapados (nekik, nekem nem, mert nem szeretek szívatni) erősítő óra után rendre lettek szabályozva.
Voltak olyan osztályok, akikkel nagyon egy húron tudtam pendülni, főleg a kisebbekkel, meg a nagyobbakkal. Szép volt.
Ha hangom bírja rendesen, akkor tudnám ezt csinálni. Csak valahogy kicsivel több szabadnap kéne. Repülni.
A végén jutalomként mi más is lehett volna? Lsd. a képen!
Tetszett az is nekik. Szerettek is talán valamennyire.
Mindenesetre szakmailag nagyon jó volt, sokat tanultam bizony.
Inkább élőben mesélek, annak, akit alaposabban érdekel.