A cél...

Látom a célt, de oly nehéz elérni. A cél adott, a lehető legjobb tanárbácsi legyek.
Most nagyon jó segítséget kaptam hozzá, de félek, hogy nem vagyok elég hozzá.
Pedig eddig bíztam magamban. De megijdetem, hogy ennyire jónak is lehet lenni.
Szekeres János fotóművész (!!!-keress rá a neten, komoly) lett a vezető tanárom.
Jó tanár, nagyon.
Remélem nem kell csalódnia bennem. Félek.

Esztergomba most már holnaptól kinn alszom, majd csak csüt. vagy péntek jövök.
Nincs időm hazajárkálni, meg kiérni kora reggel.
Egy háromágyas szobám lesz, de szigorúan tilos látogatni lányoknak a szobámban. Még a folyosóra se jöhetnek be az évfolyamtársaim se, még ébreszteni, együttanulni se. Komoly és kár.

Majd elfoglalom valahogy ott magam, futok, fotózok, kószálok, ismerkedem (a várossal).

Remélem jó leszek.

Reggel Óbudán szálltam fel a vonatra.
Ott vár engem a TORONY.

ALAPugrás.