A hétvégén volt a Nemzeti Célraszálló Bajnokság és Világkupa futam.
Mint válogatott kerettag kötelező volt az indulás, és egészen jól felkészülve, és ráhangolódva indultunk le, meg akartam nyerni, sőt úgy mentem le, hogy meg fogom nyerni.
Az egész ott romlott el, hogy a péntek estére beígért babgulyás (lehet, hogy csak én hittem azt...) pásztortarhonya volt.

Másnap reggel még jó darabig erős volt a szél, repülni nem, kutyázni lehetett. Ettől kezdtem felolvadni az éjszakai szétfagyásból.
Én voltam az első festék, majd egy DHV 1 ernyő és kezdődött a verseny. 38as rajtszámú versenyző voltam, jó darabot kellett várnom a startomra. Előttem a Bicanin Milica, EB bajnoknő, igen ő, akiről tavaly még kép is volt a blogomról...
Mindenesetre felhúztak nem túl magasra, és leoldáskor alacsonyabban és persze messzebb voltam, mint ő. Hogy ne érkezzünk egyszerre fületcsuktam, kinyitottam, ráfordultam és az erős szélben már nem volt esélyem beérni, 692.
Jó kezdés után azért összeszedtem magam,és utána már kezdtem feljavulni, 88 cm (mérges voltam, mert tudtam, hogy rövid lesz), utána egy pompás 3 cm és a nap végére egy 27 cm. Persze ezekhez az eredményekhez ki kellett harcolni egy rejumpot, mert megint teljesen egyszerre értünk be Milicával. Egész nap fájt a fejem, ami nekem sosem szokott, nem volt nagy kedvem versenyezni. Estére pedig egy tandemet még bevállaltam...Legalább a vacsora jó volt, végre babgulyás.
Másnap reggel motorberregésre ébredek, de nem keltem ki a sátorból, csak akkor néztem ki, amikor már tűzfújást hallottam félálomban, kinéztem, mert kezdett gyanús lenni, de mire felkapdostam a ruháim, már elemelkedett a lufi, de kár.
Az első sorozatra megkaptam a jó kis termikeset (persze az elején indulok nem), de kezeltem és egy nem túl rossz 53 cm lett, így már a magyarok között első helyen álltam, de izgultam, mert ugye meg is kell tartani. A végén a startomnál már szinte 85 % biztos voltam magamban, és sikerült is összehozni egy 15cm-t, bár az épphogy beérek kategóriával, telitalppal megtaposva a palacsintát, de megvolt és tudtam, hogy nyertem. Így a legrosszab eredményemet dobva végül 186 cm-rel lettem a Magyar Bajnok!
Kaptam egy hatalmas kupát, meg némi pénznyereményt, amit mostanra már el kellett költenem de hát ez van.
Ezt a napot se szerettem, mert kárpótlásul a hasam fájt, de még a Nórival azért tandemeztem egyet, mert megígértem, aztán hazavezettem, földikísértem a sárkányt és otthon jól kipihentem magam...

Azért büszkék lehettek rám :)