A legmókásabb persze a napban, amit elfelejtettem leírni.
Ma a cuccaimmal három különböző ember repült és én meg négy különböző ernyővel.

Óbudán már azt se tudtam, mit és meddig húzzak.
Az ernyőmmel szokásosan Gellért, aki szerencsére jóra tanította, a beülőmmel Anita repkedett, technikát rontotta, de távban nagyon kitett magáért, a bukóm meg Raszta fején volt jó helyen.

Én ma repültem Kátus Summitjával, ernyőjével és bukójával. Valahogy nagyon nem tetszett az álvédős sisak, mert azt se tudtam hol vagyok és a beülőjéből meg csúsztam kifelé. Nekem nem tetszik az ülő beülő, de a Teton féle sem, nagyon válogatós vagyok, szerintem maradok a jó kis mostanimnál...
Aztán mentem Kriszti ernyőjével, amit most kivételesen túlterheltem és nagyon száguldott. Aztán még a szúnyoghálossal is, ami szegény Olgával szúrt ki, hiába...meg kellett nevelnem.
És végül a saját Visionommel Óbudán...