Mókus

Repültünk, ma is sokat, mint múlthét szerdán is. Akkor is négy óra fölött, ma is.
Már megvan a 100 órám, mégse vagyok boldog. Még el kéne menni beiratni és a pecsételőért.

Kicsit életveszélyes volt ez a nap is. Misi majdnem földbetekert.
Rám visszaszállás közben ejtettek egy ernyőt, miközben még a levegőben voltam. Az állandó ütközésekről nem is beszélve. Viszont valamennyire ráéreztem a wing-overre. Ez is valami, Misi majdnem emiatt szívta meg nagyon.
Néha elméláztam repülés közben, olyan mint amikor vezetés közben elalszol, csak itt nem aludtam, csak a kép nem volt meg.

Hazafelé állandóan az a kép volt bennem, hogy egy körkéssel, ami forog, meg géppel hajtott olyannal nyírják szét a fogaimat és, hogy az mennyire fáj. Kóros.