A hiú remények, szokásosan álszerénynagyképűen



És a kisegítő csapatom: Kaszi, Ancsa és Krisztián

Szóval elbénáztam, van ilyen...
és most elkezdem megmagyarázni, ami inkább szánalmas, de valamit csak muszáj.
Célraszállás edzéselméletianyag
már az elején nem indultam túl pozitívan, az utóbbi hónapban, sőt balesetem óta igazából a saját ernyőmmel repültem összesen 1 órát (másfél hónap alatt...) ami nem sok, mindenféle mással repültem K2, PickUp, Summitok, tanfolyamosok stb. és plusszba még a Fasttal, amivel utoljára szintén EBn repültem...pedig célraszállásnál főleg a pilóta-ernyő összeszokottség számít.
Első startom elkapkodtam...leszállásnál elcsúsztam a vizes füvön, leért a beülőm alja (mert fekvő) el nem estem = 1000, pedig ha nem akarok 10 cm-t javítani, akkor el sem esem.
Második, harmadik 38 és 21 elmegy, de javítható, itt már főleg a célzás problémás.
Negyedik szintén jól elrontott, szépen elfékezgettem, aztán a leáramlással örültem, hogy bent voltam a 10méteres körben...jójó termikes időben neház, de akkor is.
Ötötdiknél ezekután már mindegy volt, nem is koncentráltam rá igazán, elhúztam zsákba 10 méteren, felengedtem, de 3 méteren keresztül bennemaradt, pont ez a 3 méter hiányzott a 0hoz.
Pont. Esetleg jövőre kicsit gyakorlok, vagy repülök legalább az ernyőmmel előtte.
Csapatunk legalább második lett - Iszonyat team...egy kupa, de kevés vígasz.
Akik ügyesek voltak gratulálok: Kaszi, Nobo, Gurigának a 9centiért, Ancsának, Nórinak, Katinak, Krisztiánnak, Kiss Istvánnak, Meljánnak és mindenkinek aki megérdemli!