hétfő, június 29, 2009



Amit én leírok plusszba, hogy milyen jó volt vasárnap a nagy hegy lee-oldali turbójában a kisdombon lejtőzni a dzsuvában, elsőként a VB-sek közül.
Hpgy voltunk Ivanecben, úszni, és kultúrált városka,
jó sokat kajáltunk állandóan
hogy a 3. és 4. körben még 15. helyezett voltam, és ha nincs 5. kör, akkor mennyire örültem volna annak
de a legjobb a pénteki szabadrepülés volt. 2x félóra, 600 méteres hegyen, ahol letermikeltem mindenkit, befelhőztem, majd okosan leszopódtam, másodszorra csak mi magyarok mentünk fel, de fél óra múlva már nagyon menekülni kellett, mert villámlott és dörgött. Fülcsuk-gyorsító, merülő, majd 50 méterről is csak fülcsukva tudtunk süllyedni, 5 percen belül megjött a kifutó szél...na azzal érdekes lett volna

most talán technikát váltok és gyors beérkezéssel-hosszú kilebegtetéssel fogok az akróval, de ez még csak terv

most, hazajöttem pár napra Virághoz és tanfolyamozni, de holnap reggel már indulunk Erdélybe, a Királykőre, péntek éjjel jövök.

Szombat 10 órától Diplomaosztóm lesz a TF-en.
Minden érdeklődőt sok szeretettel várok! :)



A magyar csapat

VB beszámoló a Guriga szemszögéből:
(remélem nem haragszik meg, hogy ide bemásoltam, de olyan jól leír mindent, és nekem nincs most ehhez erőm/időm)

Olyan volt, mint egy álom…

Riport az 5. Paragliding Accuracy Landing világbajnokságról

Lidérces álomnak indult.
Kiérkezve a horvátországi Ivanecbe 17 ország versenyre éhes csaptában három napig hol túlzottan erős szélben, hol őszies esőben ülve vártuk, hogy lesz-e verseny egyáltalán.
Ezalatt az unaloműzés minden formáját kipróbáltuk, az alvástól a vár és uszoda-látogatáson át a későig tartó – és kétségtelenül népeket összekovácsoló – bulizásokig.
A verseny negyedik napján esőben kaptuk az üzenetet - felszállítás indul 9 órakor.
Azt hittük, hogy most az ugratás kategóriája következik, mert az előrejelzések minden formája egész napos esőt jósolt. S a délelőtt szemerkélő esővel áztatott minket és a versenyre tervezett leszállómezőket is. Át is kellett keresztelni azokat leszálló mocsarakká.

Azután nem sokkal dél előtt megkezdődött a felszállítás, benne csapatunk első versenyzője az 5-ös rajtszámmal Jenes Győző, büszkeségünk, a tavalyi EB legjobb magyar versenyzője.
Utána következő versenyzőnk a tavalyi év sportolója, Kaszás Sanyi. Ő a 22-es számmal még odalent várt velünk, amíg kiderült, hogy a starton sajnos még nem derült ki. Vártunk és vártunk, de csak az ebédre hívó szó jött meg. A gyors ebéd után azonban Mario a felszállítás-felelős kiadta az utasítást: gépkocsikra és irány a starthely.

A Ravna Gora 310 méteres szintkülönbségű északi starthelyére katonai Iveco-k, magas zöld ponyvás teherutók szállítottak fel. A platón mellettem az angol Andrew Webster. Mindenki maga elé mered, én a zsákom fogantyúját szorongatom a dülöngélő teherautón. Andrew oldalba bök: nyugi, mondja, mindenki ideges. Ásítozunk, lélegzetünk szaporább, nem értem mitől, hiszen erre várunk három napja. A kocsiról leszállva a fele nép az erdő fái felé veszi az irányt – na, jól van, úgy látszik Andynek igaza van.

Mire felérek 49-es rajtszámommal, Győző már túl van az első landingen, 72 cm, kezdésnek nem sok, de nem baj. A nagyobb baj az, hogy Kaszás Sanyi rontott. Kiterítjük Kiss István ernyőjét, de nem merünk hozzá szólni. Amikor elszáll, a felszerelésemhez megyek és kezdek kicsomagolni. A startnál már a következő felszállítással megérkeznek a többiek, az utánam következő magyarok, Fekete Zoli, akit Melján Jani visszalépése után a kalocsai szereplése alapján szemelt ki a csapatba szövetségi kapitányunk, és akiről tudtam, hogy remek pilóta, nemcsak XC rekorder és MKK győztes, de az edzőtáboraink tapasztalatából tudom, kifogástalan célraszálló is. Felérkezett a startra lányom, Nóri is, aki Tóth Zsuzsit verte ki a keretből hajdúszoboszlói és kalocsai szereplésével, és Urbányi Ancsa, a tavalyi női bajnok.

A startomnál még hallom, ahogy Nóri magyarázza, hogy az ernyőm még gyenge szélben is kifogástalanul startol, azután felhúzom a kupolám, és roham. A magas fákkal szegélyezett starthely kissé Óbudára hasonlít, csak a lombok miatt oldalra semmi kilátás. Ahogyan siklok, kitárul előttem a táj, változatos kis völgy dombokkal ölelve, kicsiny leszálló, közepén a céllal. Lenézve kedvem volna a koncentrikus körök közé dobni a darts tűt, ahogyan tegnap azt unalminkban tettük. Alattam kirajzolódik a VB jelképe egy nagyobb és egy kisebb ernyő sziluettje a célkörök felett. A kisebb épp most fordul a célra, felette a cseh lány Katarina még a magasságát veszíti. Amikor Ő is a célra tart, nálam is elkövetkezik a behelyezkedés precíz felépítése. A magasságom még nagy és túl közel vagyok. Az ég borult nagy emelések, merülések nem várhatóak, gondolom. Magasról indítom a végsiklást és ezért messzebbről. Azonban a szélzsák hegyéről látom, még nagyon hosszú leszek. Belefordítok a siklásomba egy erős „S” betűt, és ez nagy hiba! A fordulóban a szárny belemerül a völgyben lévő erősebb áramlásba, amire nem számítottam. A szárny szinte megáll, a fékeket kétségbeesetten felengedem, de a merülés folytatódik és a cél külső köre előtt padlózok, nem kis csalódással.
Utánam Fekete Zoli érkezik, nagyszerű, hogy Ő hibátlan megközelítéssel 19 cm-t ér el. Most, hogy ennyien rontottunk, jól jönne a csapatnak valami jó, mert a legjobb négy eredménye számít. Izgulok Nóra miatt is, Ő következik. A 663 cm nincs túl közel a célhoz, de ez első nagy versenyén nem rossz eredmény Tőle. Utána Ancsa érkezik és megmenti a csapat eredményét 177 cm-ével. Az első sorozat után a 8. helyen vagyunk, ahogyan a tavalyi EB-n, csak itt most előttünk két ázsiai ország is van, az pedig azt jelenti 2 hellyel előbbre léptünk!
A második sorozatban 67 cm-emmel a legjobb magyar vagyok, ez nem jó jel, visszaesünk a 11 helyre, és este rosszkedvűen megyünk haza. A harmadik sorozatot elkezdik ugyan az esti nyugiban, de ebből csak Győző kap, 13 cm-t tesz a korábbi sorozatai mellé és ezzel a három sorozatos célra szállás új magyar rekord tartójaként térhet nyugovóra.

Másnap reggel folytatódik a 3. sorozat. A felszállítás lassú, szívem szerint siettetném, mert korán reggel már süt a nap és emelkednek a gomolyok. Termikes időben pedig a célra szállás szerencsejátékká fajulhat. Fekete Zolival együtt utazunk felfelé, meg sem látszik rajta a tegnapi második sorozatbeli rontása. A starton rádiókontroll. Egy cérnavékony női hang szól a rádióba, Zoli is hallja,, valaki magyarul szól hozzánk…

Elszorul a szívem. Zoli kétszer is rákérdez, ki keresett minket. A leszállóból Onodi Miki, csapatvezetőnk visszaszól, Ő nem rádiózott. Zoli újra kérdezi, ki kereste a magyarokat, én nem merem kimondani, hogy a magyar pilóták védőangyalának hangján szólt Valaki az éterből. Elszorul a szívem. A VB esélyeink már elszálltak, 11. helyünk az EB 8-hoz képest nem túl nagy eredmény. Javítani alig van esély, a legtermikesebb időben egy dombokkal övezett horpaszba kell besüllyedni, a szél forog a nap egyre intenzívebben süt. Kaszás Sanyi végre 71 cm-t nyom, István 155. Indulok, a levegőből látom, ahogy a szélzsák ide-oda lógázik. Elhatározom, hogy nem leszek rövid, de a végső megközelítéskor az előttem érkező beleakad a szélzsákba és ledönti azt. A bulót a földön húzzák, tudom, hogy nem onnan fúj a szél, mégis ösztönösen ráfordulok. Ekkor egy meleg légbuborék pattan el a szemközti domboldalon és a szelet megfordítja. A hirtelen keletkezett hátszél alacsonyan kisodor a célkör mellől, nincs sok választásom, meredek fordulóval, akkora fékkel, amekkorával csak merek, igyekszem visszaperdíteni magam a célkörbe. Azonban nem csak a termik szélfordítását, hanem a mellette lévő leáramlást is kifogtam és a szerencsejáték ezzel nekem nem adott jó lapokat. A csapat többi tagjáért kell szurkolnom, mert a korábbi 3 jobb eredmény mellé kéne még egy negyedik a csapatnak. Érkezik is Fekete Zoli és megbízhatóan hozza a formát, 167 cm-el. Jó lenne azonban még ezen a csapateredményen javítani, várjuk a lányainkat, most rajtuk a sor. Nóri 197 cm-e jó, de a csapaton nem javít, Ancsa pedig túl rövid. Úgy megyünk ebédelni, hogy a csapatunk 9-ik, amire számítottunk, de az előbb már voltunk jobb helyen.

Ebéd után indul a negyedik sorozat. A szél leállt, a startok lassúak, néha a hátszél miatt meg is kell állni. Győző 188 cm-ével újabb magyar rekordot dönt, és egyéniben a 15-ik helyen áll. Kaszás Sanyi szerencsétlenül elcsúszik a leszálláskor, a csapatunk esélyei elszállni látszanak. Mielőtt megtudnám előttem István mit repült, startolok, és indulok a cél felé. A szél megfordult, a nap dolgoztatja a délies lejtők feletti levegőt. Ahogyan haladok a völgy felett hallom a nevemet és a startszámomat. A rendezők a közönségnek közvetítik a célba szállásokat. Különösebben nem zavar, annál inkább a termikrúgás, amit a fordulóban kapok. Máskor hogy örülnék ennek a másfél méternek, most azonban áthúzom magam rajta és a merülő zónájába úszok, hogy a végső megközelítést jó pozícióból indíthassam. A cél előtt vagyok, de magasan. Igazítok egyet egy kis csúsztatással, és látom, hogy a fékkel játszva a cél 20 cm átmérőjű elektromos mérő-palacsintájába léphetek. Erős fékkel kell tartanom a merülésem, és amikor a cél feletti leáramlást megérzem még van tartalékom, hogy javítsak a siklásomon. Most jön ki a sok gyakorlás eredménye, Miki rengeteg tanácsának és oktatásának gyümölcse, látom, hogy a célba lépek, de nem merek oldalra a közepére kinyúlni a lábammal, nem kockáztatok egy elesést. 13 cm-el érkezem, ami végre jó eredmény, ahogyan a hangos bemondón hallom „Very nice landing”. Ez biztosan hoz a csapatnak, ujjongok legbelül, és várom a mieinket izgatottan. Érkezik is FeketeZoli, és hihetetlen fékmozdulatokkal 9 cm-t csinál! Most István 4 méterét kellene valami jobbra cserélni. Érkezik Nóri, és kicsit magasan közelít a cél felé, tudom, hogy izgul, hiszen a női mezőnyben a 10. helyen áll! Erősen húzza a féket, de Jézusom! Mintegy 50 méter magasságban elhúzza negatívba! Az ernyő megperdül, és a jobb kupola hátramozdul, ijedten látom, hogy innen már a mentőernyő sem segíthet.
Nóri azonban nem hiába volt biztonságtechnikai tréningen, a féket időben felengedi és az előrelövő kupolát szépen megfékezi. Az ernyő újra repül, azonban ez a stressz már sok, Nóri a célkörön kívül száll le biztonságosan.
A csapatnak most nagyon jól jönne valami jó. „Hungarian pilot, Urbanijá Ániko is in a final approach” halljuk a bemondót. Utolsó remény a csapatnak, Ancsa magas, húzza a féket rángatja a kupolát és halljuk, ahogy kiabál: nem fog menni…
Azután 3 cm-re a cél középpontjától dobbant. Fekete Zoli akkorát ordít mellettem, hogy tudom, most gólt lőtt a magyar csapat!
Visszakerültünk a 8. helyre! Első világbajnokságunkon ezzel meg is elégednénk. Hiszen ezzel az EB-hez képest két helyet hoztunk! Ráadásul itt 17 csapat versenyez , ez az eddig legnagyobb létszámú célraszálló verseny.
A késő délutánban azonban indul az 5. sorozat. Ebben csak annyi az öröm, hogy a szabályok szerint, ha befejezik, az 5 sorozatnál már a versenyzők a végértékelésből kidobhatják a legrosszabb eredményüket. Egyénileg tehát nincs sok rontani valónk, de ez a csapateredmény annyira jó, ezen nem szeretnénk változtatni!
Ahogy a starthelyre érek, már hallom, hogy Győző nem javított. 612 cm-e ugyan 5 körös új magyar rekord, de az, hogy ez a versenyen a legrosszabb dobása, azt jelenti, hogy a 15-ik helyről hátrébb fog csúszni. A startomkor egyedül vagyok. Nem tudom mit repült előttem Kiss István és a mögöttem jövők még nem érkeztek fel a rendezőség teherautóján. A gyenge szélben belefutva elstartolok, és indulok a szélcsendesnek látszó leszálló irányába.
Most nézek először körül, a táj a lemenő nap fényében gyönyörű, a távoli szlovén síkság és a horvát hegyek rajzolata változatos és színes képet fest a világbajnokság színpadának díszletéül. Az alattam lévő pilóta már a cél előtt, mögülem pedig már elindult az utánam következő. Fülcsukással siettetem merülésemet a behelyezkedésig. Nincs vesztenivalóm, de a csapatért a legjobbat kell teljesítenem. A szél gyenge, de egyenletes. Ideális a célra szálláshoz.
Magasra helyezkedek, majd egy sasszéval leépítek pár felesleges métert, azután a fékeké a szerep, ahogy Miki tanácsolta. A siklópályán konstatálom, hogy megvan a pontos irány, és most az is bejön, hogy stoplis foci cipőben repülök, mert a pont felett előrenyújtva a cél közepébe toppantok. Az elektromos palacsinta 4 cm-t mér. Öklömmel az égbe ütök, szememmel Mikit keresem, ott áll – hol máshol is állna – a magyar csapat közepén. Elégedett mosolya mellé Ő is megemeli a kezét, majd odajön, ahogy mindenkihez és értékeli a teljesítményemet. És most valahogy nagyon jó érzés azt hallani, hogy mindent jó csináltam. Aláírom az eredményt, mint minden sorozat után, de valami fojtogatja a torkomat, magamban most újra hallom a starthelyi rádióadást, Menyhárt Évi égi üzenetét. Odafent szurkolnak nekünk…
Lépni sem tudok, csak az érdekel, hogy állnak a többiek, a mieink.
Kaszás Sanyi újra startolhat, mert a leszálláskor útjába került egy másik versenyző. István sajnos rontott, így nincs sok esély a csapateredmény megtartásához.
Hát ennyit ér életem legjobb leszállása? Nem tudok vele hasznára lenni csapattársaimnak?
Azonban érkezik Fekete Zoli, aki ezen a VB-n a legmegbízhatóbb magyar versenyző volt. Hála Miki jó szemének és emberismeretének itt van a csapatban! Jön Zoli és 2 cm-t ér el! Most én ordítok úgy, mint Ő az imént Ancsa 3 cm-ére.
Érkezik Nóri is, érezhetően óvatos, és bár az edzéseken már többször bejutott a cél közepébe, most 2 méter körüli leszállása is jó teljesítmény, jó a csapatnak is.
Azután jön Ancsa. Magasan érkezik. Nóri mellettem teregeti, szárítja ernyőjét. A keze megáll. „Megcsinálja!” Mondja, vagy inkább súgja reménykedve. Ahogy látom, Ancsa rövid lesz, de Nóri szeme jobb, Ancsa lába a palacsintán. Most minden magyar ordít! Hiszen ez az eredmény már elég lehet a helyünk megtartásához.
Az ötödik sorozat befejezése után már csak az újrastartolókat várjuk. Kaszás Sanyi a verseny utolsó célra szállójaként startol el. Izgatottan lessük, amint a célhoz közelít. Ha közelebb száll mint Nóri, azzal javítja csapat esélyeinket.
Sanyi érkezik. „Hungarian pilot Kászász Szándor is in a final approach”.
Kaszi laposan ér a leszálló fölé, félek túl rövid lesz. Ernyője azonban jól siklik, ezt Ő is tudva a célig kúszik. A lábát az elektromos palacsinta közepébe böki, majd tovább szalad, apró kecskeugrásokkal boldogan.
A kijelző a 0 értéket mutatja!
A VB teljes mezőnye ordít, ünnepli a verseny legszebb leszállását, a csapatunkat újabb egy hellyel előbbre vivő telitalálatot.
Ez a leszállás méltó befejezése volt az 5. Paragliding Acuraccy Landing Világbajnokságnak!
A csapateredményünk ebben a sorozatban 21 cm, igazi világszínvonal, hiszen az egész VB során ennél jobbat csak egy alkalommal tudott produkálni csapat. A kínaiak akik a verseny végére az egyéni első és második helyet is megszerezték.

A verseny záróünnepélyét a közeli Lepoglava helyiségben tartották. Egyetlen versenyző sem maradt távol. És bár végtelenül unalmas volt a helyi méltóságok zárszavait hallgatni, azért ezt a versenyt a horvát hadsereg a starthelyre vezető út lebetonozásával, felszállító gépkocsikkal támogatta, a környező települések valamennyi polgármestere eljött, a védnökök között a horvát parlament alelnöke és országgyűlési képviselők is szerepeltek. Amit a hazai sporttámogatás hajlandóságát ismerve mi irigyen néztünk. A csapatok legtöbbje szövetségük buszával és támogatásával érkezett, és láthatóan professzionális felkészítést kaptak. Minket csapatvezetőnkön kívül csak az M+Z 2000 Kft támogatott, így csapatunk egységes nemzetiszínű melegítőben mutathatta be magát a világnak.

A búcsú banketten kaptunk meghívást Japánba, Kínába, Törökországba, Csehországba, Macedóniába és Montenegróba. Mi pedig meghívtuk a világot szeptemberre Hajdúszoboszlóra, az általunk rendezett világkupára. Nem csoda, hogy a záró vacsoráról nehezen indultunk haza. Búcsúzkodtunk pilótatársainktól, mezt, zászlót, ajándékokat cseréltünk egymással. Indulásunkkor Onodi Miki és a teljes magyar csapat kikísért. Jó volt itt Horvátországban magyarnak lenni a világ egyik nagy siklóernyős családjának tagjaként.

Eredmények:

Csapatverseny:
1 Slovenija 111 26 27 77 57 298
2 CHINA 121 60 244 110 20 515
3 Bulgaria 83 40 130 235 78 566
4 United Kingdom 106 109 230 311 26 782
5 Serbia 77 794 150 177 23 1221
6 Japan 136 604 770 191 171 1872
7 Hungary 381 1017 406 213 21 2038
8 Czech Republik 683 36 1351 29 26 2125
9 FYR Macedonia 207 601 127 1089 162 2186
10 Turkey 512 295 1188 645 227 2867
11 Netherlands 552 783 1476 616 769 4196
12 Croatia 2873 498 577 254 146 4348
13 Lithuania 2382 2037 2039 1441 630 8529
14 Montenegro 2011 2014 3015 2818 2075 11933
15 Switzerland 3018 3117 3011 3010 3127 15283
16 Chinese Taipei 4000 3040 4000 3038 3000 17078
17 Russia 4000 3103 4000 4000 3018 18121

Egyéni
1 Zhang Shupeng M CHINA 5 14 2 0 2 9
2 Chen Haiping M CHINA 5 0 1 6 270 12
3 Ondrašek Martin M Czech Republik 4 2 72 1 6 13
4 Ferarič Matijaž M Slovenia 0 2 8 7 160 17
5 Shaw Andy M United Kingdom 1 12 5 100 2 20
6 Jovanoski Mile M FYR Macedonia 3 131 8 9 2 22
7 Webster Andrew M United Kingdom 0 14 9 443 3 26
8 Gorenc Jaka M Slovenia 504 15 3 0 13 31
9 Franca Sead M Montenegro 3 7 15 660 9 34
10 Tzvetanov Valery M Bulgaria 1000 12 6 19 3 40

23 Fekete Zoltan M Hungary 19 1000 167 9 2 197

35 Gyozo Jenes M Hungary 72 88 13 188 612 361

54 Kerekes László M Hungary 1000 67 691 13 4 775

63 Kiss István M Hungary 113 384 155 454 837 1106

66 Anikó Urbányi F Hungary 177 1000 1000 3 15 1195

71 Kaszás Sándor M Hungary 1000 478 71 1000 0 1549

82 Kerekes Nora F Hungary 663 1000 197 1000 289 2149

Női:
1 Kostova Elena Bulgaria 60 1000 55 177 20 312
2 Tomaskova Marketa Czech Republik 198 197 1000 14 32 441
3 Bićanin Milica Serbia 411 391 30 28 5 454
4 Zhu Yanhua CHINA 110 189 236 1000 136 671
5 Pisek Mojca Slovenia 102 151 837 1000 15 1105
6 Anikó Urbányi Hungary 177 1000 1000 3 15 1195

16 Kerekes Nora Hungary 663 1000 197 1000 289 2149

kedd, június 23, 2009

Eddig minden nap eső és bika szél, nem volt verseny :(((
Ma egy felhőben lecsúszós, nem hivatalos gyakorlás.

Egyébként megvagyok.

Online webcam: http://pgworlds-croatia.com/
Képek a VB-ről: http://picasaweb.google.com/nora.kerekes/CelraszalloVb2009?authkey=Gv1sRgCOvf_ayh06Xe_wE&feat=email#

péntek, június 19, 2009



Egy hétnyi repülés

Persze, készülök a VB-re, mi?
Nagyjából. A hét elején nem bírtam ki, hogy ne repüljek a Rock-kal, ami még mindig nagyon szuper, aztán pedig tandemeznem is kellett (pedig az érdekes volt a sok féloldallal), de aztán szerda délután,
csütörtökön Kétágún, Pénteken Mókuson repültem a "versenyernyőmmel"
holnap elutazom a VB-re.
Lehet ám drukkolni.

hétfő, június 15, 2009



Szombat-vasárnap

Szombaton lefelé úton végig a lencsefelhőkben gyönyörködtünk és szörnyülködtünk, mert tele volt velük az ég, volt egy gyönyörű négyemeletes is, amit le is fotóztam, de világos volt, hogy ebből egy darabig nem lesz repülés.
Hát nem is lett, estig ültünk a reptéren, néztük a vitorlázó-versenyt, ettünk-ittunk-kajátvásároltunk. Slacklineoltam, szakértettünk és csörlőleoldót készítettünk.

Este 7-8 körül lehetett elkezdeni repülni, előtte, mivel már nem bírtam magammal, végigszántottam-kiteoltam a repteret. Természetesen én lettem megszavazva próbababának, festéknek. Felhúztak, nagyjából egyhelyben, sokat nem ment előre, de nagyjából a cél közelébe, másodszorra meg már pont a célra szálltam.
Átköltöztünk a reptér másik oldalára, a szél is gyengült, pár palacsintás sorozat, a végén pedig Viktor és Peti is repült.

Este virslisütés, megbeszélés, sátrazás Virággal, akit napközben a Kátus áttranszportált - köszi Kátus!

Másnap kelés 6kor, reggeli a sátorban, majd kezdés még hét előtt. Eleinte jól ment, én nyertem ha minden igaz a 6 sorozatos versenyt, majd a termikes időben leromlottam.
Kicsit csörlősofőrködtem, társadalmi munkában, Zolinak és Kaszinak, az Aleko pickupban és az L300 4x4 buszban.

Délután szerencsére már repülhetett Virág és a többiek is újra. Én meg tandemoztattam néhány utast, élvezték, én is kicsit, nem sokat repültem tandemmel csörlésből.
És különben is szép föntről Hajdúszoboszló.

Kicsit visszaszoktam a versenyzős ernyőmhöz. Remélem ügyesek leszünk.

péntek, június 12, 2009




A helyes megfejtés fent látható!!!
Ma végre ki tudtam próbálni. Nem volt túl jó idő, jó erős, és északias, de azért repültem és utána kutyáztam vele 15-15 percet.
Elsőre elég jónak néz ki. De valami normális helyen és időben biztosan még sokkal jobb lesz.
(Mondjuk megmentett már ma...)

Egyedül, vagyis legalábbis szakmai felügyelet és segítség nélkül összehajtogattam a mentőernyőmet. Először csináltam ilyet. Szerintem nagyon szépen csináltuk meg.

Az államvizsgán pedig szociológus voltam, sportszociológus, amolyan jeles fajta.
Befejeztem ezt a vicc egyetemet.
De most mitévő legyek???

Holnaptól válogatott edzőtábor Hajdúszoboszlón.



No komment.
Jobban izgatott, mint az államvizsga.
Most már úgy is mindegy, bevallhatom.

szerda, június 10, 2009



Najó

Félek az államvizsgától. Alaposabb tanulás után nyilván alaptalanabb lenne, mint általában, de sajnos nem erről van most szó.
Holnap minden eldől, már nem merek semmit se leírni, nehogy magamat anticipáljam bármerre is.

Viszont ma, ahogy a kép is illusztrálja, kiderült, hogy szuper vagyok.
Terheléses vizsgálaton voltam a TF laborjában.
Azért kellett mennem, mert attól féltek, hogy túl nagy szívem van (36-os min. pulzus), de most kiderült, hogy túl jó :)))
Bár aki ismer, úgy is tudja ;)
Lényeg, hogy el voltak ájulva attól, hogy milyen kiváló állóképességem van, de ettől, hogy ők elájultak tőlem, ettől én is, mert azért erre nem számítottam.
Az oxigénfelvételem egyenes szenzációs 80mg-os, ami még élsportolók között is fényes.
A doktor úr azt mondta, hogy már csak technikát kéne tanulnom és bármely sportágaból világbajnok lehetnék, és nem viccelt :)
Eltiltott az állóképességi edzéstől, mert egyszerűen nincs rá szükségem...

Jó vagyok, mi?
(Jaj csak holnap...)

Nagy meglepetés-titok...itt bizony kövesedés lesz, keményen

kedd, június 09, 2009



Hétfőn tanulás helyett repülés.
A Kátus kedvéért, de végül nem is neki lett, mert minden teljesen átszerveződött.
Sebaj, megoldott probléma, két új utas, Soma és Évi.
Élvezték-
Még én is, repültem velük, egyedül, a Peti ernyőjével.

Tanulás helyett.
Pedig ma tanultam, sokat, de mégis meg fogok bukni...

Ugye nem buktatnak meg senkit se az államvizsgán???

vasárnap, június 07, 2009

Balaton Flóór


Balatonos képek :)

szombat, június 06, 2009



Kátus autót vett!!!!

Ilyen szépet, és ami nem is látszik, hogy igazán mennyire jó is.
Erős és belefér 5 ember, minimum. Öt ernyőstül (sőt még talán hat is)!!!!

Kipróbáltuk Mókusra menet, gyorsulni szépen tud, jóóó, nagyon megy.



Megérkeztünk Balatonról!
Sok-sok képpel, majd ha átnéztem rakok fel a picasára.

Pénteken királyságos palacsintázás és aktivity party volt Veráéknál.
A legjobbak:
- selyemhernyó szaporítás (ezt én mutogattam:)
- az agyadra megyek... (ezt én találtam ki és Virág húzta ki...mondta is utána)
- a nagy büdös semmi (rajzolni)
- tesze-tosza perverz tata és olyan kemény a mellbimbód, hogy üveget lehet vele vágni (ezt a kettőt Virágom mutogatta el)
és egyéb perverz klasszikusok

szerda, június 03, 2009

Mária dűne from Győző Jenes on Vimeo.



Máriadűnés videó is elkészült

Kedd újabb almáspite, Kátusnak és az előadáson résztvevőknek.
téma: ernyők fejlődése, igazán aranyos volt a Kátai :)

Szerdán komoly nagybőgővizsga, és indulás Balatonra!

Már csak egy hét az államvizsgáig!

hétfő, június 01, 2009

Márain


Vasárnapi képek

Szombaton válogatott edzőnap Gödöllőn.
Nem hittem volna, hogy ennyi eső és zivatar felhő között lehet repülni, pedig de.
Csörlésből Fekete Zoli és Szabó Péter húzigált minket felfelé, csak 200 métert, de volt, hogy már ott is stabil 2-vel emelt. Ez nem segített a célraszállásban sem, első körben zsákeséssel, de méter körülit, volt 3 db ezres, ami elég csúnya, egy 9cm-es mázli és a végén néhány bénázás, amikor jónak kellett volna lennie.
Az utolsó körben azt mondta, hogy nem hajlandó felhúzni, mert annyira közel van a zivatar...ilyen feketét még nem is láttam...én is féltem.

Lakás kiadva!!!

Vasárnap tanfolyam, amíg ronggyá nem áztunk. De addig legalább jó volt.