Can't stop sunshine!!! (meg most már engem se -> B-vizsga)

A vasárnapi repülések.
Nyíltnap, most először kijött velem Káttya is, tandemezni. Meg volt rajta kivül 4 utas. Szél a reptéren semmi, és az is inkább DK, amit mondtak. Már előre féltem a tandemtől, főleg, hogy ezzel a semmi széllel Csobánka az uticél. De kint már egész tűrhető szél fújt, jó ez a reggeli állapotra túlzás, de legalább volt valami és legalább az a valami jó irányú. Elsőként persze nem mertem igazi utasokat vinni, így Anita lett a próbautas. Aki állítólag nem félt. Valami picike szélben felhúztam, lefutottuk a fél hegy oldalt, de ott szerencsére már elemelkedtünk. A tandem viszont nagyon jól repült, egészen elrepültünk a nádas előtti rétig. Következő utas a Niki volt, start a már kicsit beerősödő szélben gyors és nyugodt, repülés szintén hosszú, neki nagyon tetszett, örömében meg is ölelt...látjátok, ilyen egy hálás utas. Következő a 20 kg-os fia volt, ami csak azért volt vicces, mert a tandem alja 140 kg, mi jobb esetben voltunk 90, előre nem mentünk, a hegy aljához értünk ki, ott majdnem fullstallal érkeztünk le. Következő a srác, majd a barátnője volt, semmi probléma, mindkettő teljesen jó. Aztán jött a Káttya, aki már nagyon félt tőlem és a repüléstől, de kényszerítettem, és szegénynek repülnie kellett. Szél elállt, vártunk, aztán úgy döntöttem, hogy belefutó, tandemmel, csak mert olyat még sosem csináltam még, akkor meg ki kell próbálni. De ment, a repülés is elég hosszú volt, de ő mégis keveselte, ráadásul, nagyon megnyomta a beülő egy sebét. Aztán mentem egyet a Visionommel, és meg akartam mutatni Káttyának a frontstall-t, nem vagánykodásból, csak, hogy lássa, elképzelhesse milyen az. Meg is húztam, igazán erősen, kicsit jobban a szokásosnál, aztán egy erős fékmozdulattal elvittem fullstallba és szépen leérkeztem. A legnagyobb baj, hogy egy csipkebogyó bokorba érkezett az ernyő és negyed óra alatt szedtem csak ki. Aztán Kátus Summitjával is repültem, ami megint nagyon repült, de hogy egy bokorbaérkezést elkerüljek megint húztam egy full-t, igaz ezt már teljesen direkt és alacsonyan. Még repültem egyet Nikivel és Káttyával tandemmel, aztán pakolás. Kátus nem akart jönni Pilisbe, pedig rengetegen voltak fenn, ezért egyedül kellett mennem. Szerencsére Niki átvitt Pilisszántóra, így csak fel kellett gyalogolni. Sajnos csak 50 perc alatt értem fel, ami főleg azért sajnos, mert már lentről láttam Istvánt repülni (a zöld Visiont elég messziről megismerem) lés nagyon irigykedtem, de nem ment gyorsabban felfelé, mert a délelőtt kifárasztott, meg semmit nem ettem-ittam. Fent találkoztam Zolival és Zsoltra, akik épp startra készültek. Volt eelég nagy jó szél, nagyon hivogató volt az ég. Gyorsan ettem picit, csak a többiek érdekében, hogy tudjak koncentrálni, meg kunyeráltam vizet Zsolttól. Be akartuk állítani a gyorsítóját, ezért a starthely melletti réten kierítettük az ernyőjét és elkezdtük csomózni a köteleket. A három fenti krosszmotoros épp ekkor döntött úgy, hogy menniük kell és egyikük úgy döntött, hogy a megfelelő út Zsolt ernyőkötelein keresztül vezet és meg is indult. Hirtelen valamiért nagyon mérges lett minden körülöttünk álló ernyős, és rákiabáltak, mire megállt, majd továbbindult. Ezzel sikerült beakasztania az egyik kötelet a kerekébe. Nagy kiabálás lett mindenki szidta őket, de természetesen nekik állt feljebb, és kikérték maguknak, hogy ők nem bunkó motorosok. Ha nem is bunkók (?), akkor buták, nem fogták föl, hogy mi fent kicsit többen vagyunk. De megmenekültek, mert Zsolt békés. Kis affair után gyorsan start, miután átnéztük a köteleit. Ő ment előbb, s aztán rögtön én is. A hegy gyönyörűen tartott. Bárhová mentem a hegy tartott, vagy inkább emelt, egészen fel 130 méterrel a starthely felé. Kicsit ott lödörögtünk, aztán kicsit leállt, akkor mindenki vissza 750 köré, ott már para volt a 20-25 ember. A jobbkéz és lejtő szabályok nem igazán müködtek mindig, volt aki félt betartani a jobbkezet, hiába volt előnye nem ment, meg volt akit egyáltalán nem érdekelt. Meg mit csináljak, ha nekem balra van a hegy, és velem szembe ketten jönnek, úgy, hogy kikanyarodni ne tudjak már, és egyre szűkülnek. Egyszer egy ilyenből majdnem ütköztem, kicsit féltem mentőernyő nélkül. Meg volt egy durva baleset is, amit pont láttam. Valami sárga ernyő, valószínűleg valami Freex már kicsit kijebb mint, ahol repültek elkezdett spirálozni, de még az erdő fölött. Már nagyon közel volt az erdőhöz, gondoltam, most kell kiszedni, különben késő. Ki is szedte, de pechjére pont úgy, hogy az erdő felé száguldott a spirál sebességével felturbózva. Gyorsan megpróbált elkanyarodni, de sajnos a kanyar lendületével csapódott a fákba. Nagyon durván nézett ki. Azt hiszem én egyenlőre nem fogok ilyeneket próbálgatni...Gyorsan osarepültek a profik felé, megkérdezték él-e még, mi baja, de szerencsére nagy baj nem történt. Kiemelkedtek a starthelyhez vissza és megszervezték a mentést. Közbe a 25 ember vígan repült, főleg, hogy semmi baj nem történt. Én már egy órája fent voltam és nagyon fáztam, pedig végre egyszer felvettem a kesztyűm, amtit eddig mindig csak cipeltem. Épp leállt az idő, István, Zoli, Zsolt szépen elmentek leszállni, gondolkoztam mi legyen. De még tartott, starthely felett voltam, igaz 40 méterrel, de gondoltam, amíg tart maradok, hátha. Aztán szépen telt az idő, erőre kapott a hegy és megint 800 fölött volt mindenki. És a mindenki az már 35 ernyős volt, kicsit sok. Ekkor már nagyon elkezdtem reménykedni hátha meg lesz a két óra. Már másfél órája voltam fennt. Ahogy közeledtem a két óra felé azon kezdtem el gondolkodni, hogy ha megvan akkor miért ne húzzak már egy B-stallt is. A starthely leszálló között legalább 300 méter van ami bőven elég, s ha kicsit kiemelkedem akkor mé több. Kiszámoltam, hogy ha 6-8 m/s-mal süllyedek, akkor is kb. 45 másodpercig tart az út. Ha kirendeződik 5 mp alatt, akkor benntartom még 3 mp-ig és még mindig van 35 mp gyorsításra, majd fullstallra ha zsákesek. Úgy döntöttem, hogy ha megvan a kétóra akkor elindulok kifelé és ha a mező fölött még 750 felett vagyok, akkor lesz ami lesz meghúzom. Mikor elértem a kétórát még mindig gyönyörűen tartott, de már nagyon fáztam, meg féltem ha sokat szorakozok akkor besüllyedek és hiába a hosszú repülés, de nincs B. 812 méteren elindultam kifelké, szép lassan, de így legalább alig süllyedtem. Ahol akartam húzni ott voltam 795 méteren, körbenéztem sehol senki, gyerünk. Gyorsítóba beleléptem, meg fogtam a B sort, elkezdtem húzni lefelé. Húzom, betörik, ernyő hátra, én be alá, hihetetlen jó érzés. Kicsi zuhanás, varió ellenőrzés, tényleg zuhanok, B-t elengedem, bumm, visszarobban, varió búg, búg, de egyre lassabban. K. 2 mp alatt, azaz olyan 10 méter süllyedés alatt elkezd megint repülni. Nemkicsit vagyok boldog. De még olyan sok van alattam, mégegyszer, olyan jó volt. Nem néztem milyen magasan vagyok, de mégelégnek tünt. Úgy mint az előbb, minden ok. Elindultam a leszálló felé, de még mindig volt magasságom bőven, a halál nyugi siklás ezekután már kicsit uncsi volt, ezért húztam egy féloldalt, gyorsan megfogtam, aztán mégegyszer, és most egy kicsit legalább elindult az egyik irányba, de itt is megfogtam. Még mindig jó magasan voltam, ezért elkezdtem kicsit gyakorolni a wing-overt. Nem tudom menyire volt jó, a kettő kanyar közötti átvezetést nem éreztem tökéletesnek, de a fordulások jó nagyok voltak, az egyiknél már talán pont merőlegesen állt az ernyő a földhöz képest, de ezt még gyakorolni kell, de ez is nagy móka. Aztán fülcsukással kis ereszkedés és elkezdtem futni 20 méterrel a föld fölött, amiből talán a leszállóban lévők azt gondolhatták, hogy hülye vagyok, de nagyon el voltam fagyva, lábaim görcshatáron, szerintem egy ilyen hosszú repülés után nem árt egy kis átmozgatás/bemelegítés a lábnak a leszálláshoz. Gyors pakolás, stopp. még fél óra múlva is simán voltak fenn, sötétedés előtt. Én fél hatkor szálltam le. Egy kisbusszal kijutottam Pilisvörösvárig, onnan egy kis Fiáttal, elsőülésen ölelmben az ernyővel Árpádhídig. Hátra nem fért be az ernyő...

Szuper nap, akik hazamentek fél háromkor (Enikő Laci) azokszívtak, nekik ha jókor startolnak és nem fagynak szét lehetett volna akár 4 óra repülés is. Talán István is repült három órát (nemtudom mikor szállt fel).
Azthiszem most már B-vizsgáig, megállíthatatlan vagyok.