Ki! a szabadba! repülni! Sokat, amerre akarok!!!!!!!! ->ma nem volt túl sok
(egyébként ez az udvarunk)

Mára mindenféle szelet ígértek, de reggel a buló északias szélcsendet mutatott, úgyhogy Epölbe mentünk ki. Alapvetően repülni nem lehetett, mert teljesen balról szinte gerincirányból fújt. Aztán délre meg befordult Dk-be. Szegény új tanfolyamosok Niki, Bence és Tamás így gyakorolták a belefutó startot. Azaz kiterítettek ajobboldali lejtőn és elkezdtek felfelé futni...Ma főleg a siklóernyőzés kondícionális részét gyakoroltuk velük. De ettől függetlenül elég jól ment nekik, főleg, mert nagyon szorgalmasak és lelkesek. Többieket nem nagyon láttam, de talán sikerült nekik eggyet-kettőt lecsúszni. Néha el lehetett menni, legalábbis, amikor én megpróbáltam, nekem ment. Aztán tartottam egy gyönyörű, leaglább 20 perces előadást a repüléstechnikákról. De persze a legjobb a mai napban, hogy Gombóctól a végén kaptam egy mentőernyőt. Igaz, hogy össze kell még hajtogatni, de legalább van, gyönyörűséges pirosas-sárga. Közben Szabival megbeszéltünk egy találkát Piliscsabán a délutáni repüléshez. Engem Kornél vitt, a többiek(Jud, Misi, Özsi) elmentek Zolival. Máriahalmon aztán átszállt a két fiú hozzánk, csak azért, hogy Szabival mehessenek ki Csolnokra. Bejön nekik az Audi A3 (meg persze inkább Pilisre akartak menni, ami végül mégis Csolnok lett). A templom mellett megvártuk, ettünk-ittunk és megtanácskoztuk, hogy először inkább megnézzük a Getét és utána megyünk át Mókusra, ha az nem jó. Így is tettünk, felmásztunk a Getére, ahol néha volt egy-egy erős termik, amibe egész jót lehetett volna tekerni. Délelőtt 4-5 porördög rosszalkodott a hegy aljában, ezért kicsit félve indultunk repülni. Sajnos én indultam elsőnek, és pont egy termik végébe húztam bele, így nem sikerült túl sokáig fennmaradnom. Többiek a követekező termik végével jöttel le, mert féltek a nagy széltől, amibe pedig akkorát lehetett volna repülni...Lent elkezdtem pakolni, mikor már csak össze kellett tekerni az ernyőt megjelent a horizonton egy traktor, ami pont felém tartott...
Tudtam, hogy végem van. Ilyen gyorsan még nem pakoltam. Ernyőt bele a zsákna, beülő hátra, sisak fejre, zsák a kézbe és futás. Nem tudtam merre. Felfelé az erdőbe inkább nem akartam, ezért elindultam lefelé, az út felé. Ekkor elindult ő is az út felfelé. Kicsit megijedtem, nem tudhattam, hogy van-e nála fegyver és épp mit akar. De határozottan feém tartott, nem tudtam volna ennyi cuccal elfutni, ha meg puska van nála akkor úgyis mindegy. Gondoltam megvárom, lesz ami lesz. Oda is jött hozzám, de nem akart lelőni, szerencsére, nem az öreg volt. Úgy kelletve, de normálisan közölte, hogy ha társaimmal együtt nem tününk el hamarosan, akkor kényttelen lesz rendőröket hívni. Az nem lett volna jó, főleg, hogy felel kötelező papírom nincs is. Inkább elpakoltunk a focipályán, és Mókusra mentünk át, fő ok persze az volt, hogy ott a fellegekben jártak fent néhányan. Büszkén kijelnthetem és persze inkább dicsekvés, de míg pakoltak addig egy billenéssel felkerültem a focikapu tetejére és felső lécen átegyensúlyoztam a másik oldlra, majd hátrafelé vissza a közepéig. Parásabb, vagyis jobb akár mint egy féloldas.
Mókus. Hátsóstarthely, bár a hírekkel ellentétben elöl is alig voltak. Hamar startra készen álltunk, épp indulni készültem, mikor egy fehér ernyő tőlünk nem messze kapott egy ordas féloldalt, amit a pilóta kicsit túlkorrigálva egy negatívspirállal próbált megoldani, de a negatívból nem tudott kijönni és belevágodott a fák közé. Misi és Szabolcs segítségére sietett, de én már be voltam kötve, ezért inkább elstartoltam, gondolván, hogy már meg van oldava a segítség. Viszonylag jól emelt a hegy jobb csücske, ott kiemelkedtem +70 métert, amit kb. 15 perc alatt vesztettem el, mert eléggé bealmult, úgyhogy inkább visszaszálltam Szabiékhoz, akik épp startolni készülődtek. Közben Özsi repült vagy negyedórát, de almulás őt se tartotta meg, meg sajnos engem se, mert sikerült abban elstartolnom, már megint nem bírtam magammal. De jött utánunk Misi, majd Szabi is, már nem annyira tartotta a Visionokat a hegy. Szabival visszavitettük magunkat egy ernyőssel a kocsihoz, hogy aztán a négy Visionos együtt indulhasson haza Budapestre az M7-es felé. Az M7 elvileg azért lett volna jó mert gyorsabb (ami lehet), de én sokkal inkább örültem neki, mert így végre megláthattam a Meszes-hegyet (D, DNY), ami nagyon felizgató látvány. Én holnap délután szeretnék ott repülni...majd meglátjuk, remélem...