Azthiszem álmomban sikerült az angol sportszakmai nyelvvizsgám, elég jó, nem?
Bár lehet, hogy a mai nap bizonyos szempontokból jobb volt, vagy legalábbis másoknak jobban tetszett volna. Én a mait elcserétem volna a nyelvvizsgára, de sajnos ez nem így müködik.

Szóval természetesen repülni voltunk.
A fórumon beszéltük meg, azaz szerencsére Özsi felírta, hogy ők mikor mennek. 9:30 Árpád-híd (Özsi, Misi), egy ideig filóztam, hogy ne menjek-e egy órával később, de aztán szerencsére felkeltünk időben, így odérhettem 9-re és fél órát szobrozhattam.
Fél 11re kiértünk, másfél óra múlva a toopon voltunk, kis kaja (ez butaság repülés előtt) és hopp. Vagyis ugrás, a kivüláálók kedvéért. Persze elsőnek én, a gyönyörű overallomba, kesztyűstül. Egész jól tartott, annak ellenére, hogy az időjárás mennyire parás volt. Erről azért kell még két szót írni, mert a leszállóban keleti szél volt (füst alapján), a hegyen DDK, vagyis a csücsökre fújó, a keleti starthelyen egész jól ráfújó, szóval érdekes. Az egész jól tartást, inden erős dobálás kísérte, mert a szél tényleg jobbos volt nagyon és így fél-léoldalon voltunk. Közben a termikek is elszakadoztak, és én ráadásul se a váll, se a mell hevederem se húztam be eléggé. Ezért igen csak dobált és ki akartam esni. A sok rázkodás és a megevett kétsajtos, paprikás szendvics rendesen felkavarodott a gyomromba és hányingerem volt. Egy ideig próbáltam visszaszállni, de mivel ez esélytelennek tűnt, inkább repülés közben megoldottam. A fiúk is jól tolták, több mint egy órát voltak fennt, csak megfagytak, persze én is, csak rajtam volt overall és kesztyű is. Szegények. Közben még jöttek ketten, akik fél óra után leszálltak, aztán hárman, az egyik szintén hamar le, meg két sárkány, akiktől nagyon féltam, de a közelükbe se kerültem. Egyszer volt egy rendes féloldalas. Épp olyan turbulenciába voltam, hogy azt se tudtam mi hol, csak abban reménykedtem, hogy most ne kapjak semmit, és akkor bumm, de gyorsan megfogtam és iszkiri el onnan.
Egy hatalmas újdonsága volt a napnak. Megláttam a starthelyen a sárgarémes embert, csakhogy. Csakhogy új ernyővel: Firebird valami (elfelejtettem). Látszott, hoyg még nem sokat repült vele, meg startja is gáz volt, meg fordulókba is rendes csukásai voltak néha. De ez már fejlődés. Sajnos fél három körül már leállt a szél, először én majd méág két repülő prof szállt le, csak a sárkányok maradtak.
Ezért kéne nekem is a sárkány, de egyenlőre maradok, míg nem leszek ebben én is prof. s aztán majd...
Idén már nem leszek oktató, mert elmarad az oktató tanfolyam. Kár. Meg jó is, de az csak picit. Legalább megyek most is és jövő hétvégén is.
hát ilyenek...ma. Remélem nem hagytam ki semmit.