ma legalább ilyen szép helyen repültünk...
igaz nem pont itt, de mit szólnátok a tetejéről egy starthoz -> Szlovénia, Triglav

ma tényleg ilyen szép helyen repültünk, csak magyar viszonylatú szép helyről beszéljünk, de az utunk legalább olyan kalandos volt a starthelyig, de erről pár sorral később.
Reggel kint megint semmi szél, D-et ígértek mindenhol, ezért megbeszéltük Gombóccal, hogy irány Vöröskő. Sajnos túl lassan indultunk el, ezért közben megérkezett Zoli, ami most az egyszer hátrány volt, mert ő azt mondta, hogy Dny van, mire úgy döntöttünk, hogy inkább legyen Máriahalom, hadd repüljenek egy jót. Szép lassan kiértünk a starthelyre, ahol a már útközben is látott abszolút déli szél, azaz gerinc irányú fújt. Ez nem igazán elsőstartosoknak való, ráadásul viszonylag nagy. Le kellett szállnom az aljába megnézni, de ott meg kevéske volt a kutyázáshozm, belefutóhoz túl nagy. Inkább visszamentünk reptérre, szintén egy óra alatt, ahol viszont a tökéletes szélben már legalább 5 iskola gyakorolt. Ezt hívják szopásnak, de egy percen múlt reggel, van ilyen. Viszonylag mindenki ügyes volt, az ujjak is, és a kevésbé kezdők is persze.
Szabiék (Enikő és Misi) már vártak rám, igaz nem kellett sokat. Megkaptam Gombóctól a B-vizsgám, úgyhogy így már legálisan vághattunk neki. Mert azt találtuk ki közösen, hogy megnézzük a Meszes-hegyet, ami már tegnap annyira megtetszett nekünk. Perbálig viszonylag sima utunk volt, de onnét már nem egyszerű. Először rossz úton indultunk el, de nem jutottunk sokáig, mert egy áthaolhatatlan patak meggátolt minket ebben, de nem kesewredtünk el, hanem egy szántóföld mentén a hegy felé indultunk. Itt se jutottunk volna sokáig, de egy biciklis ledudáltunk az puszta közepén, aki véletlenül pont a hegyről jött, így meg tudta mondani mit s kezdjünk. Vissza a faluba, Budajenő felé és egy földúton be. Onnan szegény Audi legalább 100x szor csúszott a földön, több hatalmas árkot ugrott át, vízesárkok fölött egyensúlyozott át vasrudakon, füves pusztán át vágtatott, és még haza is vitt minket 200-zal. Ez teljesítmény, gratula Audi.
A hegyhez viszonylag közel parkoltunk a nyitott sorompón túl. A starthely 150 méterét, úgy irányba felfelé egyhuzamba megkaptuk, de így viszont hamar kb. 15 perc alatt fel lehet érni.
Brutál szél, és kissé oldalas, de volt egy kis gerinc, ami meglovagolhatónak nézett ki. Kis kajálás és szöszmötölés, aztán mint B-vizsgás persze nekem kellett menni. Enikő kijelentette, hogy ő inkább majd lesétál. De olyan dolgot mondott, amit tőle igen ritkán hallani, de a többiek is így gondolták, - megérte feljönni, már a hely látványáért is. Na én összepakoltam, követ se raktam a beülőmbe, mert nem volt kedvem aztán almulásban start. Nagyon jó volt, csak dobált állatian, de azt az adrenalint élvezem. Legnagyobb emelés 4-es volt, próbálgattam vissza is szállni, de nem mertem ebben a nagy szélben. Aztán kis almulásban besüllyedtem és inkább elmentem a leszálló felé, hogy tutira kiérjek. Telefonon megbeszéltük, hogy Misi is lejön, de megvárnak fennt, mert visszamegyek. A nagy lejtő csak 8 perc volt, pakolás az több. Gazdaságos hely. Misi hamar elstartolt, mert lenyugodott és kisebb lett a szél, de már nem tartott elment leszállni. Misi repülését látva nem volt nehéz meggyőzni a többieket se a lecsúszásról, még Enikőt se. Szabi, Enikő, én sorrend, távrepülő versenyt rendeztünk, de én nyertem, egészen a kocsiig repültem, célraszállás, kocsitól két méterre. Lusta vagyok gyalogolni. Hazaút már kevésbé kalandos, mert ismertük. Csak az Enikőnek volt állandóan minden kifogása, de hát ő már csak ilyen.
A starthely ideális időben kitünő(DDNY szél, jó termikes napsütésben), gyönyörű a hely, a környék is, csak oda kell jutni, de érdemes.
további infó: http://pg.c2.hu/index.php?pid=22&id=20

Kedden minnél többen jöjjetek a klubba, Tasi mesél a világcsúcsról. K jó lesz.