Gondolkodtam miről is írjak inkább.

Először arról akartam írni, hogy egész nap semmit se csináltam, hogy a nap eseménye az volt, amikor elővettem a szekrényből egy nadrágot és régi, nosztalgikus szag csapott meg...
És, hogy ennyi egy napom, ennyi? Ez a nap eseménye? Szomorú, szomorú bizony.
Ennyi is lett volna, talán elmentem volna fotózni délután.
Reggel inkább csak feküszikéltem az ágyamban, felkelni se volt kedvem.

Aztán délután elhívtak valami felvonulásra. Fotózással egybekötve végül rászántam magam. Régi Csepelekkel vonultunk el a Műszaki Egyetemtől a Bem térre, a koszorúzáshoz. Mi végig az első teherautó platoján ültünk, onnan fotóztam, mintahogy az a képekből látható is. Fotók lettek, fotózásnak következménye.
Sokkal jobb volt, mint otthon ülni.