Magam árnyéka

Hát szomorú dolog egy ilyen seb...
Most panaszkodom egy kicsit.

Tegnap leszívtak belőle fél dl gennyet, meg kaptam gyógyszert.
Mára már fáj a hasam, oldalam, fel van dagadva, ki tudja mitől.
Nem egyszerű aludni, borzasztó, hogy nem vagyok képes hasról-hátra fordulni, ha esetleg sikerült, akkor meg hasonfekve nem tudom betakarni magam.
Jobb karom gyakorlatilag csak könyöktől lefelé működik, felette a másik karom segítségével emelgetve csak.
Ha kimozdulok itthonról, akkor egészenbiztosan lázas és rosszul leszek, de csak egy Sportbasétálástól is. Hazafelé annyira rosszul néztem ki, hogy egy aranyos-szép lányka megkérdezte, nem tud-e segíteni...de annyira rosszul voltam épp tényleg, hogy ki se bírtam használni, utána a rendőrök néztek nagyon és drogosként akartak elszállítani.
Egy öregbácsi beszólt csúnyán amikor a villamosról kászálódtam le, hogy miért vagyok ilyen lassú, legszívesebben könyökből lendítve vágtam volna pofán, de aztán csak kultúráltan visszaszóltam és megköszöntem, hogy bazdmegezni kell, mikor épp meghalok.

És mivel, hogy itthon lábadozok, még meg se látogatnak sokan, pedig, ha már van egy ilyen sérülése az embernek, akkor ez lehetne az egyetlen pozitívum.
Csak Virágnéni jön néha, és ő sem úgy...
Bezzeg ha kórházba lennék akkor jönnének többen, mi?!