Ki! a szabadba! repülni! Sokat, amerre akarok!!!!!!!! ->ma nem volt túl sok
(egyébként ez az udvarunk)

Mára mindenféle szelet ígértek, de reggel a buló északias szélcsendet mutatott, úgyhogy Epölbe mentünk ki. Alapvetően repülni nem lehetett, mert teljesen balról szinte gerincirányból fújt. Aztán délre meg befordult Dk-be. Szegény új tanfolyamosok Niki, Bence és Tamás így gyakorolták a belefutó startot. Azaz kiterítettek ajobboldali lejtőn és elkezdtek felfelé futni...Ma főleg a siklóernyőzés kondícionális részét gyakoroltuk velük. De ettől függetlenül elég jól ment nekik, főleg, mert nagyon szorgalmasak és lelkesek. Többieket nem nagyon láttam, de talán sikerült nekik eggyet-kettőt lecsúszni. Néha el lehetett menni, legalábbis, amikor én megpróbáltam, nekem ment. Aztán tartottam egy gyönyörű, leaglább 20 perces előadást a repüléstechnikákról. De persze a legjobb a mai napban, hogy Gombóctól a végén kaptam egy mentőernyőt. Igaz, hogy össze kell még hajtogatni, de legalább van, gyönyörűséges pirosas-sárga. Közben Szabival megbeszéltünk egy találkát Piliscsabán a délutáni repüléshez. Engem Kornél vitt, a többiek(Jud, Misi, Özsi) elmentek Zolival. Máriahalmon aztán átszállt a két fiú hozzánk, csak azért, hogy Szabival mehessenek ki Csolnokra. Bejön nekik az Audi A3 (meg persze inkább Pilisre akartak menni, ami végül mégis Csolnok lett). A templom mellett megvártuk, ettünk-ittunk és megtanácskoztuk, hogy először inkább megnézzük a Getét és utána megyünk át Mókusra, ha az nem jó. Így is tettünk, felmásztunk a Getére, ahol néha volt egy-egy erős termik, amibe egész jót lehetett volna tekerni. Délelőtt 4-5 porördög rosszalkodott a hegy aljában, ezért kicsit félve indultunk repülni. Sajnos én indultam elsőnek, és pont egy termik végébe húztam bele, így nem sikerült túl sokáig fennmaradnom. Többiek a követekező termik végével jöttel le, mert féltek a nagy széltől, amibe pedig akkorát lehetett volna repülni...Lent elkezdtem pakolni, mikor már csak össze kellett tekerni az ernyőt megjelent a horizonton egy traktor, ami pont felém tartott...
Tudtam, hogy végem van. Ilyen gyorsan még nem pakoltam. Ernyőt bele a zsákna, beülő hátra, sisak fejre, zsák a kézbe és futás. Nem tudtam merre. Felfelé az erdőbe inkább nem akartam, ezért elindultam lefelé, az út felé. Ekkor elindult ő is az út felfelé. Kicsit megijedtem, nem tudhattam, hogy van-e nála fegyver és épp mit akar. De határozottan feém tartott, nem tudtam volna ennyi cuccal elfutni, ha meg puska van nála akkor úgyis mindegy. Gondoltam megvárom, lesz ami lesz. Oda is jött hozzám, de nem akart lelőni, szerencsére, nem az öreg volt. Úgy kelletve, de normálisan közölte, hogy ha társaimmal együtt nem tününk el hamarosan, akkor kényttelen lesz rendőröket hívni. Az nem lett volna jó, főleg, hogy felel kötelező papírom nincs is. Inkább elpakoltunk a focipályán, és Mókusra mentünk át, fő ok persze az volt, hogy ott a fellegekben jártak fent néhányan. Büszkén kijelnthetem és persze inkább dicsekvés, de míg pakoltak addig egy billenéssel felkerültem a focikapu tetejére és felső lécen átegyensúlyoztam a másik oldlra, majd hátrafelé vissza a közepéig. Parásabb, vagyis jobb akár mint egy féloldas.
Mókus. Hátsóstarthely, bár a hírekkel ellentétben elöl is alig voltak. Hamar startra készen álltunk, épp indulni készültem, mikor egy fehér ernyő tőlünk nem messze kapott egy ordas féloldalt, amit a pilóta kicsit túlkorrigálva egy negatívspirállal próbált megoldani, de a negatívból nem tudott kijönni és belevágodott a fák közé. Misi és Szabolcs segítségére sietett, de én már be voltam kötve, ezért inkább elstartoltam, gondolván, hogy már meg van oldava a segítség. Viszonylag jól emelt a hegy jobb csücske, ott kiemelkedtem +70 métert, amit kb. 15 perc alatt vesztettem el, mert eléggé bealmult, úgyhogy inkább visszaszálltam Szabiékhoz, akik épp startolni készülődtek. Közben Özsi repült vagy negyedórát, de almulás őt se tartotta meg, meg sajnos engem se, mert sikerült abban elstartolnom, már megint nem bírtam magammal. De jött utánunk Misi, majd Szabi is, már nem annyira tartotta a Visionokat a hegy. Szabival visszavitettük magunkat egy ernyőssel a kocsihoz, hogy aztán a négy Visionos együtt indulhasson haza Budapestre az M7-es felé. Az M7 elvileg azért lett volna jó mert gyorsabb (ami lehet), de én sokkal inkább örültem neki, mert így végre megláthattam a Meszes-hegyet (D, DNY), ami nagyon felizgató látvány. Én holnap délután szeretnék ott repülni...majd meglátjuk, remélem...

Ma indult az új tanfolyam.
Négy Tf-es, két idegen. Végre lesznek sokan a tanfolyamon.
A kép nekik elrettentésül.

Aktfotózás a program, legalább valami érdekes is történik a mostani szürke hétköznapokban. Egyre nehezebb elviselni a repülések közötti napokat...
Lehet, hogy ez már függőség? vagy lehet, hogy csak az unalmas szürke, hétköznapok miatt...ki tudja.
Kiváncsi leszek az eredményre: 6x6 feket-fehér roll film, téma diavetített kép női testre...izgi, remélem jó is lesz.

Addig egy régebbi akt-szerű, de kedvenc kép. Szerintem szép és valahogy hordoz valami kis erotikus töltetet is, talán. Ha nem nyugodtan mondjátok meg.

Bobban!!!

És az egyeseknek, vagyis Anitának ígéretem szerint meg kell köszönnöm, hogy lett ez a blog, hiszen ha neki nem lesz, akkor valószínűleg nekem sem, mert csak azért csináltam, hogy írhassak neki kommentet.
Köszönöm, mert egész jó móka.

Ha már ma leégett a fél tenyerem kosárlabda órán, akkor legalább egy szép képet felteszek. Nem is szép, de legalább a National Geographic fotópályázaton beválogatták. Velem se a repülésen történnek a bajok, mégha ott néha túlságosan is vakmerőnek tűnök, egyesek szerint.

Can't stop sunshine!!! (meg most már engem se -> B-vizsga)

A vasárnapi repülések.
Nyíltnap, most először kijött velem Káttya is, tandemezni. Meg volt rajta kivül 4 utas. Szél a reptéren semmi, és az is inkább DK, amit mondtak. Már előre féltem a tandemtől, főleg, hogy ezzel a semmi széllel Csobánka az uticél. De kint már egész tűrhető szél fújt, jó ez a reggeli állapotra túlzás, de legalább volt valami és legalább az a valami jó irányú. Elsőként persze nem mertem igazi utasokat vinni, így Anita lett a próbautas. Aki állítólag nem félt. Valami picike szélben felhúztam, lefutottuk a fél hegy oldalt, de ott szerencsére már elemelkedtünk. A tandem viszont nagyon jól repült, egészen elrepültünk a nádas előtti rétig. Következő utas a Niki volt, start a már kicsit beerősödő szélben gyors és nyugodt, repülés szintén hosszú, neki nagyon tetszett, örömében meg is ölelt...látjátok, ilyen egy hálás utas. Következő a 20 kg-os fia volt, ami csak azért volt vicces, mert a tandem alja 140 kg, mi jobb esetben voltunk 90, előre nem mentünk, a hegy aljához értünk ki, ott majdnem fullstallal érkeztünk le. Következő a srác, majd a barátnője volt, semmi probléma, mindkettő teljesen jó. Aztán jött a Káttya, aki már nagyon félt tőlem és a repüléstől, de kényszerítettem, és szegénynek repülnie kellett. Szél elállt, vártunk, aztán úgy döntöttem, hogy belefutó, tandemmel, csak mert olyat még sosem csináltam még, akkor meg ki kell próbálni. De ment, a repülés is elég hosszú volt, de ő mégis keveselte, ráadásul, nagyon megnyomta a beülő egy sebét. Aztán mentem egyet a Visionommel, és meg akartam mutatni Káttyának a frontstall-t, nem vagánykodásból, csak, hogy lássa, elképzelhesse milyen az. Meg is húztam, igazán erősen, kicsit jobban a szokásosnál, aztán egy erős fékmozdulattal elvittem fullstallba és szépen leérkeztem. A legnagyobb baj, hogy egy csipkebogyó bokorba érkezett az ernyő és negyed óra alatt szedtem csak ki. Aztán Kátus Summitjával is repültem, ami megint nagyon repült, de hogy egy bokorbaérkezést elkerüljek megint húztam egy full-t, igaz ezt már teljesen direkt és alacsonyan. Még repültem egyet Nikivel és Káttyával tandemmel, aztán pakolás. Kátus nem akart jönni Pilisbe, pedig rengetegen voltak fenn, ezért egyedül kellett mennem. Szerencsére Niki átvitt Pilisszántóra, így csak fel kellett gyalogolni. Sajnos csak 50 perc alatt értem fel, ami főleg azért sajnos, mert már lentről láttam Istvánt repülni (a zöld Visiont elég messziről megismerem) lés nagyon irigykedtem, de nem ment gyorsabban felfelé, mert a délelőtt kifárasztott, meg semmit nem ettem-ittam. Fent találkoztam Zolival és Zsoltra, akik épp startra készültek. Volt eelég nagy jó szél, nagyon hivogató volt az ég. Gyorsan ettem picit, csak a többiek érdekében, hogy tudjak koncentrálni, meg kunyeráltam vizet Zsolttól. Be akartuk állítani a gyorsítóját, ezért a starthely melletti réten kierítettük az ernyőjét és elkezdtük csomózni a köteleket. A három fenti krosszmotoros épp ekkor döntött úgy, hogy menniük kell és egyikük úgy döntött, hogy a megfelelő út Zsolt ernyőkötelein keresztül vezet és meg is indult. Hirtelen valamiért nagyon mérges lett minden körülöttünk álló ernyős, és rákiabáltak, mire megállt, majd továbbindult. Ezzel sikerült beakasztania az egyik kötelet a kerekébe. Nagy kiabálás lett mindenki szidta őket, de természetesen nekik állt feljebb, és kikérték maguknak, hogy ők nem bunkó motorosok. Ha nem is bunkók (?), akkor buták, nem fogták föl, hogy mi fent kicsit többen vagyunk. De megmenekültek, mert Zsolt békés. Kis affair után gyorsan start, miután átnéztük a köteleit. Ő ment előbb, s aztán rögtön én is. A hegy gyönyörűen tartott. Bárhová mentem a hegy tartott, vagy inkább emelt, egészen fel 130 méterrel a starthely felé. Kicsit ott lödörögtünk, aztán kicsit leállt, akkor mindenki vissza 750 köré, ott már para volt a 20-25 ember. A jobbkéz és lejtő szabályok nem igazán müködtek mindig, volt aki félt betartani a jobbkezet, hiába volt előnye nem ment, meg volt akit egyáltalán nem érdekelt. Meg mit csináljak, ha nekem balra van a hegy, és velem szembe ketten jönnek, úgy, hogy kikanyarodni ne tudjak már, és egyre szűkülnek. Egyszer egy ilyenből majdnem ütköztem, kicsit féltem mentőernyő nélkül. Meg volt egy durva baleset is, amit pont láttam. Valami sárga ernyő, valószínűleg valami Freex már kicsit kijebb mint, ahol repültek elkezdett spirálozni, de még az erdő fölött. Már nagyon közel volt az erdőhöz, gondoltam, most kell kiszedni, különben késő. Ki is szedte, de pechjére pont úgy, hogy az erdő felé száguldott a spirál sebességével felturbózva. Gyorsan megpróbált elkanyarodni, de sajnos a kanyar lendületével csapódott a fákba. Nagyon durván nézett ki. Azt hiszem én egyenlőre nem fogok ilyeneket próbálgatni...Gyorsan osarepültek a profik felé, megkérdezték él-e még, mi baja, de szerencsére nagy baj nem történt. Kiemelkedtek a starthelyhez vissza és megszervezték a mentést. Közbe a 25 ember vígan repült, főleg, hogy semmi baj nem történt. Én már egy órája fent voltam és nagyon fáztam, pedig végre egyszer felvettem a kesztyűm, amtit eddig mindig csak cipeltem. Épp leállt az idő, István, Zoli, Zsolt szépen elmentek leszállni, gondolkoztam mi legyen. De még tartott, starthely felett voltam, igaz 40 méterrel, de gondoltam, amíg tart maradok, hátha. Aztán szépen telt az idő, erőre kapott a hegy és megint 800 fölött volt mindenki. És a mindenki az már 35 ernyős volt, kicsit sok. Ekkor már nagyon elkezdtem reménykedni hátha meg lesz a két óra. Már másfél órája voltam fennt. Ahogy közeledtem a két óra felé azon kezdtem el gondolkodni, hogy ha megvan akkor miért ne húzzak már egy B-stallt is. A starthely leszálló között legalább 300 méter van ami bőven elég, s ha kicsit kiemelkedem akkor mé több. Kiszámoltam, hogy ha 6-8 m/s-mal süllyedek, akkor is kb. 45 másodpercig tart az út. Ha kirendeződik 5 mp alatt, akkor benntartom még 3 mp-ig és még mindig van 35 mp gyorsításra, majd fullstallra ha zsákesek. Úgy döntöttem, hogy ha megvan a kétóra akkor elindulok kifelé és ha a mező fölött még 750 felett vagyok, akkor lesz ami lesz meghúzom. Mikor elértem a kétórát még mindig gyönyörűen tartott, de már nagyon fáztam, meg féltem ha sokat szorakozok akkor besüllyedek és hiába a hosszú repülés, de nincs B. 812 méteren elindultam kifelké, szép lassan, de így legalább alig süllyedtem. Ahol akartam húzni ott voltam 795 méteren, körbenéztem sehol senki, gyerünk. Gyorsítóba beleléptem, meg fogtam a B sort, elkezdtem húzni lefelé. Húzom, betörik, ernyő hátra, én be alá, hihetetlen jó érzés. Kicsi zuhanás, varió ellenőrzés, tényleg zuhanok, B-t elengedem, bumm, visszarobban, varió búg, búg, de egyre lassabban. K. 2 mp alatt, azaz olyan 10 méter süllyedés alatt elkezd megint repülni. Nemkicsit vagyok boldog. De még olyan sok van alattam, mégegyszer, olyan jó volt. Nem néztem milyen magasan vagyok, de mégelégnek tünt. Úgy mint az előbb, minden ok. Elindultam a leszálló felé, de még mindig volt magasságom bőven, a halál nyugi siklás ezekután már kicsit uncsi volt, ezért húztam egy féloldalt, gyorsan megfogtam, aztán mégegyszer, és most egy kicsit legalább elindult az egyik irányba, de itt is megfogtam. Még mindig jó magasan voltam, ezért elkezdtem kicsit gyakorolni a wing-overt. Nem tudom menyire volt jó, a kettő kanyar közötti átvezetést nem éreztem tökéletesnek, de a fordulások jó nagyok voltak, az egyiknél már talán pont merőlegesen állt az ernyő a földhöz képest, de ezt még gyakorolni kell, de ez is nagy móka. Aztán fülcsukással kis ereszkedés és elkezdtem futni 20 méterrel a föld fölött, amiből talán a leszállóban lévők azt gondolhatták, hogy hülye vagyok, de nagyon el voltam fagyva, lábaim görcshatáron, szerintem egy ilyen hosszú repülés után nem árt egy kis átmozgatás/bemelegítés a lábnak a leszálláshoz. Gyors pakolás, stopp. még fél óra múlva is simán voltak fenn, sötétedés előtt. Én fél hatkor szálltam le. Egy kisbusszal kijutottam Pilisvörösvárig, onnan egy kis Fiáttal, elsőülésen ölelmben az ernyővel Árpádhídig. Hátra nem fért be az ernyő...

Szuper nap, akik hazamentek fél háromkor (Enikő Laci) azokszívtak, nekik ha jókor startolnak és nem fagynak szét lehetett volna akár 4 óra repülés is. Talán István is repült három órát (nemtudom mikor szállt fel).
Azthiszem most már B-vizsgáig, megállíthatatlan vagyok.

A legmókásabb persze a napban, amit elfelejtettem leírni.
Ma a cuccaimmal három különböző ember repült és én meg négy különböző ernyővel.

Óbudán már azt se tudtam, mit és meddig húzzak.
Az ernyőmmel szokásosan Gellért, aki szerencsére jóra tanította, a beülőmmel Anita repkedett, technikát rontotta, de távban nagyon kitett magáért, a bukóm meg Raszta fején volt jó helyen.

Én ma repültem Kátus Summitjával, ernyőjével és bukójával. Valahogy nagyon nem tetszett az álvédős sisak, mert azt se tudtam hol vagyok és a beülőjéből meg csúsztam kifelé. Nekem nem tetszik az ülő beülő, de a Teton féle sem, nagyon válogatós vagyok, szerintem maradok a jó kis mostanimnál...
Aztán mentem Kriszti ernyőjével, amit most kivételesen túlterheltem és nagyon száguldott. Aztán még a szúnyoghálossal is, ami szegény Olgával szúrt ki, hiába...meg kellett nevelnem.
És végül a saját Visionommel Óbudán...

Egyik kedvenc képem, nem tudom, hogyan jön ez a mai naphoz, de régóta szeretném felrakni, ha lehet, azaz ha megnézitek akkor légyszi nagyban (katt a képre).

Na akkor kicsit a mai napról, mert van sokmindenkit dícsérni.
Csobánka az úticél a tanfolyamnak, megint ez a vacak ÉK, amit persze nem annyira szeretek (főleg Óbuda miatt). Elsőnek értünk Razstával, meg Kátussal, pedig mi indultunk legkésőbb. De aztán megjött Gombóc is, aki benzinkutazott, meg Szabiék is. Ami fontos, hogy Szabiék azért késtek, mert még elmentek Gellértékhez egy motoros fűkaszáért. Ez különösen okos és hasznos ötlet volt, mert Gellért, akinek nagy KÖSZÖNET ezért, egy gyönyörű kis leszállót irtott nekünk (különösen jó célraszállás gyakorláshoz...ösztönöös motiválás - milyen gyönyörű pedagógiai módszer...). Szél nem igazán, néha kis befújások, azok egész erősek, de egyébként nulla, délutánra egész jó termikbefújások. Szegény Olga jó stratok és repülések után egy szerencsétlen start után hátraesett és sajnos a lendületet a csuklójával akarta megtámasztani. Reccs, Kátussal kórházba, sajnos orsós csuklótörés...min. a 10 kintlévő ember jókívánságait fogadja. A többiek közül is többeknek volt szerencsétlen a nap, Attila sokszor végezte a bokorba, pedig nagyszerű motivációval állt a repüléshez. Ricsi szegény azzal a régi nehezen feljövös ernyővel küzdött, de ő is repült vagy háromszor. Bálintnak volt egy bokorba szállása, ami legalább a fele napját lefoglalta, de a repülés már nagyon jól megy neki, nagyon jól mennek már a startok is. Szabolcs az új ernyővel vagánykodott...úgy irigylem azt a csörgős anyagot. Gellért lassan már jobban kezeli a Visionomat mint én, nagyon jól megy neki a lejtőzés is--->kötelező lenne már a magasstart (csak ez nem rajtam múlik egyenlőre). Tomi ma kicsit fáradtnak látszott...legalábbis repülés alapján, mint Kriszti is, aki nagyon virgonc volt a Perchével, vagy inkább az ernyő virgonckodott vele??? Anita végre volt, de az a gyönyörű narancssárgás Paratech biztos felejthetetlen élményt nyújtott, rekordokat repült vele (Csobánkán eddig csak Enikő repült ekkorákat a Makalujával). Végülis jó kis nap volt és főleg tanulságos.

Délután kis kerülő után eljutottam a Kolossyra (boccs Kriszti!), ott vettem fél kiló kenyeret amivel megmentettem életemet és lekenyereztem egy nagyszájú siklóernyős csajt is starthelyen, mert ő is éhes volt. Szerencsére a 65 végállomástól Dulácska felvitt a starthelyre, így még találkoztam a startrakészülő Lacival és Istvánnal, na meg Enikővel is, aki szintén készült startolni, de nagy szerencséréje kicsit leállt az idő, így várt még egy kicsit. Mert akik lementek majdhogynem csak lecsúsztak, iszont mire felértek a kocsijukért,a ddigra kialakult valami gyogyiféle, amit Enikő pont az elején elcsípett, mert sietni akart Krisztihez fagyizni...csak szegényke nagy sietsége ellenére sem tudott 1:05 percnél hamarabb leszállni. Úgy tudom sajnálni, hogy végig ő volt a legmagasabban és még fület is kellett csuknia. Persze hamar szép kis akvárium lett, hamar mentem én is, kicsit később Laci és István is (sajnos ők túl későn, ezért csak fél óra körülit nyomhattak), nekem 45 perc lett, de nagyon kellett girhelnem, és néha kicsit szomorkodtam, mikor ketten mentünk egymás mellett és én nem haladtam előre és süllyedtem, a mellettem lévő, meg hasonló techinkával ment előre rendesen emelkedve...de nemsokára Gambit...
Enikőnek a sok irigykedésem ellenére külön gratula, mert tényleg nagyo szépet repült és szinte végig ő volt legfelül...komolyan.
A leszállás legalább jó volt, mert egymás mellett mentünk Lacival és a házak feletti utat végigdumáltuk. Aztán persze, mivel volt magasságom nem hagyhattam ki egy frontstallt, de aztán István 10 méteres körzetében szikroncélraszálltunk Lacival.

Szép, tanulságos nap volt...egyeseknek megérdemelt fagyival...és Olgának pedig minnél hamarabbi gyógyulást.

A helyzetről ez a véleményem képileg.

Szerintem mindenképp le kéne mondania Gyurcsánynak.
Ezt pártállástól függetelenül leendő pedagógusként mondom, hiszen a gyerekek leginkább utánzással tanulnak, márpedig ilyen példát nem lehet eléjük állítani.
(Meg amit 4 évig rosszul csináltak, azt miért én fizessem vissza?!)

végre sikerült ezt is felraknom, igaz nem tartozik szorosan hozzá a bloghoz, de nem árt látni mennyit küzdöttünk, a feliratok festésével...épp saját ernyőm festem.

Úgy döntöttem, hogy a repüléseimről ezután itt fogok írni, nem akarom Borcsa holapját terhelni ezzel tovább. (Nem reá vagyok megsértődve). És főleg azért, mert magamnak írom a repüléseket, hogy tudjam mikor mi volt. Nevén nevezve, talán repülési napló, kibővített változat, ilyesmi.

Szóval a mai nap, ez is kicsit jelképes, hogy most kezdem el.
Kátussal találkoztam a Moszkván a buszon, vagyishogy ő is felszállt. Nagyon örültem neki, azért is, mert rég láttam és szeretem, hogy kint van, de most azért méginkább, hoy a kezében volt eg nagy piros Up feliratú zsák. Már két hete megígérte hogy kihozza nekem az ernyőjét kipróbálni, én meg két hete reménykedtem.
Az idő, hát...Ék a reptéren, annak ellenére, hogy K-t és Dk-t ígértek, és semmi szél. Tegnap is ez volt. Ki Csobánka, csak Szabi maradt itt, hogy felmegy Óbudára, hátha. Csobánkán brutál szél, Gombócot is majdnem megtartó. Sebaj, a Summit gyors ernyő, ha start megy akkor, repülés már nem gond. Kicsit féltem, de saját belő, gyorsító bekötve, Up műszerfal...szóval kicsit megnyugodtam. Mindenki odajött megnézni a "mutatványomat", hogy mit bénázok. Kiterítés, almulásba fel, és ez már a start, kapott is fel, sodort a szél hátrá, ide-oda. Nem igazán tudtam mi van, ernyő megelőz, be mögém, de nem kicsit, már hátrasodródtam a placc fölé, most mi lesz?
Aztán szép lassan kezdtem megérezni, hogy mi is van. Tulajdonképpen a fékek, nem arrra valók, hogy húzzuk, hanem csak fogni kell őket, és akkor mindjárt nyugodtabb. Az egész fékút nem sokkal több 12 cm-nél (szerinted a Visionhoz képest?), ezt meg kellett szokni, ami szerencsére fél perc után sikerült is. Utána már vajpuha álom, kicsit csukogatott, egyik-másik fület, meg volt egy komolyabb féloldalas is, de nem több. Gyorsítani is kellett, na akkor még féltem egy picit, Visionomhoz szokottan, mert az akkor csukott, ez nem, szerencsére. Alulterhelve repültem ebben a brutál szélben, 80 kg-t se értem el, az alját, így pakoltunk vagy 6 kg földet a beülőmbe, így stabbilabb lett a repülés, de a landolás és a földi rész borzasztó. A második repülés alatt volt még egyszer para, amikor kilendültem alóla, és azthittem, hogy fullstalt-t kaptam, de aranyosan repült, csak én korrigáltam rosszul. Utána két-három repülés alatt jól összeszoktunk és utolsó repülés, már tízperces volt (Csobánkán, nagyon móka) és a hegy felé és mögé is repültem, ami nagy móka. A Summitnál nem azzal kellett foglalkozni, hogy hogyan maradjak fenn, csak, hogy jól kézbe legyen tartva. Nagyon nagyon. Kátus odadta volna a hétre ha szeretném, de saját testi épségemet szem előtt tartva, megköszöntem, és visszautasítottam.
Gombóc Pruki Gambitjét szeretné nekem adni, valószínűleg nemsoká meg is kapom, de attól előre félek. (Gombóc mikor először repült vele, az első fékezéssel elvitte negatívba, a másodikkal meg a másik oldalra negatívba) Gombóc szerint kissé stabilabb, mint a Summit 2, nem csuk annyit, de kissé dinamikusabb, csak testsúllyal kéne kormányozni, fék akkor is mozgat, ha ráhelyezem a kezem. Para. De örülök.
Többiek is jól repültek, már akik repültek. Feri, az új Makalu 2-vel, gyönyörű az az ernyő, Gellért, Peti és valaki kék Visionos, ügyesen mind, senkinél se volt nagy para. Többiek csak kutyáztak, míg be nem fordult a szél. Utána sajnos, már senki sem akart jönni repülni. Ennyi volt a mai nap. De jó.

Csak tessék jönni haladók. Nagy a pangás. mert Repülni kell...

Ezzel a képpel úgylátszik végre elindult a blogom is.
Eddig soha sem sikerült képet felraknom, most valamiért müködött. Csak véletlenül próbáltam ezzel a képpel, hogy most majd hátha, de sikerült is.
Kicsit jelképes, úgy érzem.