Ez egy új kis projektem. Igazából már kicsit kísérleti fotográfia/művészet, legalábbis az én értelmezésemben (igazából fogalmam sincs, hogy pontosan mit is jelent a kisérleti jelző).
Tudom, nem túl jó a kép minősége, meg kicsi, de most ez tudta a szkenner, és nem is ez a lényeg.
A képhez nagyon fontos a magyarázat(om).
Először is a készítéséről kell egy kicsit beszélnem. Körülbelül fél perces expozíció, a megvilágítást az egyik biciklis villogóm biztosa, ami fontos, villogva. Ennyit a technikáról. Igazából amit szerettem volna kicsit feszegetni, az az, hogy mi történik ezalatt a jelen esetben 30 másodperc, vagyis, 30 villanás alatt. Hiszen minden villanás, egy más helyzetet rögzít, más a szituáció, és más a pillanat. Tényleg más, ki tudjhatja, hogy ez alatt a pillanat alatt a világon mi is történik. Hányan születnek akár, hányan ébrednek fel, olvasnak egy a betűt, esznek-isznak-vigadnak, nyomják meg a fényképezőjük gombját, esetleg startolnak el, vagy dől össze addigi karrierjük, hány lány érzi úgy, hogy megtalálta élete szerelmét, hány fiú élvez el, hány esküvő zajlik, és hány baba születik, csak, hogy visszatérjünk a kezdethez. Nem lehet tudni, de mindezek valahogy (ha nem is pont így), de lezajlanak, minden pillanatban más és más. Pont ezek a pillanatok adják a világunk folytonosságát. És pont ez van a fotón is. Pillanatok, az én pillanataim, hasonlók, de nem ugyanazok, determinálják a következőt és nem is.
30 villanás a kép, 30 pillanat és a végeremény mégis valami folytonos. Igaz kicsit maszat, kicsit kivehetetlen, felismerhetetlen néha, de van valami egy folyamat. Életem egy rövidke szakasza.

PONT ÉN