(legújabb 6x6 fotóim egyike, szeretem ezt a formátumot)

Azt hiszem már megint nem minden úgy van, ahogyan szeretném és ezt rettentően rosszul érzem meg. Úgy érzem, hogy struktúrák közé vagyok zárva, túlságosan is korlátozva, mindenben.
Először is a legszörnyűbb a fogam és emiatt a fejem fájása is, már éjszaka kezdődött újra, de akkor begyógyszerezve másfél órán belül elmúlt, de napközben a kezdeti, reggeli kábultság után, megint hasogat, megyek is mindjárt asszem...
De komolyan miért kell fájnia, miért jó az neki, nem látom az értelmét, viszont az tuti, hogy én megőrülök tőle és korlátoz.
Na most a másik meg ez az állandó front jövés-menés. Ami nem lenne baj, még a hideget is elviselem, csak miért nem lehet nagy szélben repülni?
ezt már megint fel nem foghatom, én akarok, már olyan rég...
jó kutyáztam, jó fontos, egyre jobban megbarátkozunk egymással Gambi és Én, meg Én és Gambi, de akkor is. Igaz a tanfolyamnak, akik voltak szerintem nagyon jót tett ilyen nagy szélben kutyázni, de én önző vagyok és repkedni akarok.
Aztán a tanulás, az angol fordítás,
Délután családdal a felvonuláson, rengeteg konfliktushelyzetem...

és még most is angolfordítás, ahol eddig három este csak a szavakat szótáraztam.
hogy elviseljem mindezeket:
különböző zenéket hallgatók dupla sebességen
így kissé d 'n b -s hatású lesz és valahogy felpörget kissé ebből a nyomottságból
nem tudom normális-e, de az RHCP Californicationt például sokkal jobban szeretem duplagyorsan, de most fedeztem fel milyen jó a népzene is így, pl. egy jó nyárádmenti verbunk és Amelie zenéje is...most ilyenek kellenek nekem,

Anitának meg egyezségünk fejében aktfotók rólam.
De nem bánom, majd megcsinálom(juk).

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ