okt. 23.

mindennek megvan a maga ideje.

délelőtt a kerületi ünnepségen álltam díszsorfalat a cserkészekkel. hétvégente amikor programok vannak úgyse tudok velük menni, legalább néha muszáj és jó.
aztán ebéd otthon és biciklivel ki az Astoriára, az egyik párt megemlékezésére. Mondjuk már azt röhejesnek tartom, hogy a hivatalos, 50 éves állami ünnepségre, a Kossuth térre, csak a magyar nép nem mehet oda. mert akkor kinek van, a külföldieknek, nem a mi ünnepünk tán?
Na mindegy. Biciklivel mentem, mert a tömegközlekedés egy kicsit zavarosan müködött. Káttya, öcsém és én. Bicót a Gödör előtti fákhoz zártuk, gondoltuk elég messze a tömegtől, senkinek se lesz útjában. Gyalog elvegyültünk, ott voltunk, mindegy. Már a vége előtt lehetett hallani hangokat, Káttya szerint lövéseket, de nem hittem volna. A végén indultunk volna haza, kis mellék utcán át, meg akartuk előzni a tömeget, hogy ne kelljen tömegbe biciklizni. De a Bajcsyra nem lehett kimenni, csata volt, középontban a biciklink. Szülinapra kellett vola sietni...és elég drága a három biciklin, meg egyáltalán miért kell ezt csinálni.
Kimentünk az Andrássyra, hátha onnan, de rendőrsorfal és füstgáz felhő. Odafutottam hozzájuk, hogy mégiscsak megkérdezzem, hogy miért kell ezt velünk csinálni, mert mit és kinek ártottam, hogy ez legyen...pláne a bicóink, hogy hadibázisok legyenek. Megkérdeztem tőlük, bár már készültek megölni, csak amikor feltettem a kezem nyugodtak meg. Azt válaszolták, hogymajd egy hét múlva jöjjek vissza és hogy miattunk van. Micsoda, mi van miattunk? Akik az Astoriánál voltak semmit se csináltak...És nem szeretem, amikor a médiában mindenféle hülyeséget mondanak utána erről és az még kiborítóbb, amikor néhány politikus hatalmas hülyeségeket mondd. Néhány szélsőjobbos tüntető miatt, akik az Arany János utcánál akartak a Kossuth térre betörni, azok miatt elkezdték az Astoriánál lévő százezernél is sokkal nagyobb létszámú békés embert támadni. Én ott voltam, ezért mondhatom és láttam dolgokat. Amikor a lovasrendőr a babakocsis anyukára ugrott rá, vagy amikor a hazafelé igyekvő apukám és 12 éves öcsémre löttek és házak alá kellett menekülni...de sorolhatnám.
Akkor kérdezem én, hol védtek meg és kitől? MAguktól kellett volna...nert még az a kevés radikális se akart minket bántani. Rendőrállam?! Budára szerettünk volna valahogy eljutni, de csak a Nemzeti Múzeumot megkerülve, a Szabadság-hídon keresztül tudtunk. Öcsémet felraktam a villamosra, szülinap felé, Káttyával meg elindultunk a bicókért, a budai rakparton, a zászlókiállítást megnézve. (a zászlók között voltak ötletesek, de aztán sok ötletesből volt sok ugyanolyan, és így kevés egyedi maradt - ) a parton álló rendőröktől tanácsot kértünk, mit tehetnéknk, de kiröhögtek, hogy ott van a biciklin. Kedvesek. Szerenscére rendőri kísérettel bemehettünk a teljesen üres térre és teljesen üres környékre. A három biciklinek két ép kereke maradt a hatból. Kinek ártottak és mi? Köszönjük!

Nem tudom miért nem lehet már ezt megoldani.
Nem a rendőri erőszak a megoldás.
Egy ember megoldhatná.
Szemét(ség).