We play hard
(no komment!)
az egyik kedvenc mostani képem, 6x6 tlr "akciófényképezővel"


Péntekkel kezdem, mert. Pénteken elmentem végre megnézetni a Gambi légáteresztését. Gombóc, már mondta, hogy valószínűleg szar, szerinte 10 körül. Nem tévedett sokat, sajnos még azt is rossz irányba. 157 végállomáshoz értem jött Simonics, milyen megtisztelő...főleg, hogy egyáltalán most foglalkozik vele, mikor holnap megy Brazilíába 3hétre a versenyre, pont arra. Gyorsan nekiláttuk, elmagyarázta, mi miért és hogyan müködik, aztán a számok. Hogy egy új gelvenoros áteressztése 1000 körül, hogy szabály szerint 50-ig lehet repülni uána már elég necc. Az első érték rögtön középpen 5. Jaj. Aztán 10 aztán 6, 8, az egyik szélén 18!!!!, a másikon 10, aztán 6, 8 stb. Hát. Ő mondta, a Magyar Siklóernyősök csapat szövetségi kapitánya, hogy ilynnel, már nem annyira illik repülni, de lehet, csak. Csak tudjam, hogyha baleset van, akkor még meg is büntethetnek az érvénytelen műszaki miatt. Hát ennyit a remélt legális repüléseimről. Repülhetek vele csak vigyázzak a zsákesésre, hirtelen fékezéskor, gyorsításkor, B-t ha nem muszáj ne húzzak...de repülhetek vele, ha nagyon akarok, hisz nincs más, még talán egy évadot. Ezt a fajta, általa nagyon szidott belga anyagot még felújítani se lehet, mert olyan selymi (mint én? mi!). De elég rendes volt. Kedvelem, korrekt, normális és jófej. Nem akart semmit se rámsózni, nem akart eltántorítani a repüléstől, még a Gombócot se szidta, talán így kéne ennek müködnie.

Már vártam, hogy végre repülhessek az én drága öreg, új ernyőmmel és végre ma lehettet egy picit. Kicsit jobbos, elején még gerincirányú, de repülhető erős szélben. Tanfolyam ment ügyesen, Gellért, Szabolcs már maguktól keményen, Kriszti is, aki már lejtőzni tanult, de kéne neki két kampós végű bot nagyon. Niki és Bálint is a fékrángatásaikat nem nézve egész ügyesen nyomták. A Pulse Tomival...nem ügy. A-vizsgások egyedül, TF kutya (hát ha egyszer azt akartak...). Úgyhogy repülhettem én is. Már első repülésre is nagyon megtetszett a cucc, nagyon a kézbe van. Visszaszállásokkal nyomtam, mert nem akartam sokat gyalogolni, de még a kutyázás is ment felfelé. Igazából az az igazi benne, hogy nagyon lehet érezni, hogy mi történik éppen, kegyetlenül pontosan visszaad mindent, és szófogadóan reagál minden mozdulatomra, már ha épp tudom mit is kell tenni. Mert egyszer csak jött a beerősödés és vonszolt felfelé a hegyen, Tomi ernyőjén át. Húú, itt az idő.
Gyorsan terítés és katapult, jó 20 méterrel a hegy felé, aztán Hawaii. Tetszett, meg kell mondjam. Csak aztán kaptam egy kis féloldalast, amitől megijedtem, bár szerencsére még fordulás előtt megfogtam. Azért maradtam még, a leszállás elég nehéz is lett volna. Aztán jött egy befújás, és egy pillanatig nem tudtam mi is van...féloldal, belepumpa, másik oldalt fél, jajajajaj. De aztán már csak kis fülcsukódásokvoltak, már jobban odafigyeltem. Egyre erősődött meg vissza is fordult oldalasba, úgyhogy el a francba, mert csak ott tudtam biztonságba leszállni, aztán visszakirándulás fel, de repülni már nem lehetett, sajnos.

Barátom kezd lenni Gambi, csak még meg kell szoknia engem, bár Pruki jól megtanította repülni, de most féltékenykedik szegény Gambi és velem még rosszalkodik, de vigyázunk egymásra.

We play hard. 2000, DHV 2-3, légáteresztés: átlag 8, az ÚJ ernyőm!!!!!


ui. most meg tanulok mint a gép: angolfordítás + tanulás, TDK előadás kitalálás + diagyártás és a többi, nekem most muszáj...