2008-03-22, Szombat

Ma reggel túlságosan is korán kezdődött. De nem is baj, gyönyörű napsütésre ébredtem, méghozzá szikrázó hóval együtt. A túl korai csak a késő éjszakába nyúló filmnézés miatt, a Babyszittes naplója c. filmet néztem meg, valakinek az ajánlására, kicsit bárgyú, de kedves kis filmecske, elviselhető, viszont a főszereplő néni nagyon aranyosan játszott.
Reggelire a maradék szárazkenyérből pár melegszendvics, így viszonylag bőséges, majd a szokásos időhúzásom után rövid fotós túra a belvárosban, természetesen biciklivel. A fotózás nem sikerült különösen jól, csináltam néhány komolytalan képet, nem szerettem a fényeket, túl erős, határozott kontrasztos, tipikus szikrázó havas fények, amik annyira azért nem jók mindenhez.
Viszont a biciklivel annál nagyobb élményem volt. Mivel éjszaka a nagyját letolták, az úton megmaradt a lefagyott glatt jég. Az hagyján, hogy gyorsításra kipörög a hátsó, de volt olyan, hogy minimál kanyartól annyira megcsúszott (a lapos szöges gumim), hogy mindkét kerék díjnyertes driftelésbe kezdett, ezt még egy szintén kicsúszó lábbal hárítottam. Viszont találtam nyitvalévő boltot, hazarohanás pénzért - így most luxus van, vettem kenyeret, meg Húsvétra sok margarint. Hazafelé már nagyon ügyesnek éreztem magam a jégen, jódarabig nem is volt baj, de a benzinkútnál, vagyis a házunk alatt, az utolsó kanyarban elszállt a biciklim (vagyis nem a környezeti körülményekhez megfelelően vettem a kanyart). Annyi reflexem volt – amit csodálok is honnan – de leugrottam róla és fekvőtámasz pozícióban landoltam, szegény bicóm meg elrepült, kosár kiborult. De megúsztuk mindketten különös sérülés nélkül.
Utána sí! Találkozó Corneliaval a ház előtt 11:45, de Stephan is volt, ő boltba, majd az Upsidedown-boat-hoz akart menni, hátha találkozunk majd vele akkor. Délre mentünk Sammyhez Konsgardba, már várt ránk kint (pedig attól féltem, még aludni fog). Neki jutott eszébe, hogy mi lenne, ha Cornelia Monika sílécével jönni (mert eredetileg sí nélkül gyalogolt volna velünk). Nice idea. A síléc megvolt, csak a cipő lett kölcsönadva, sebaj átcipeltük Tom-hooz, hogy majd Karen kölcsönadja a cipőt, aki nem volt otthon, úgyhogy maradt az eredeti terv. Már a városban felcsatoltunk, olyan jó érzés a város közepén sízni!! Aztán ahogy komoly terepre értünk cserélnem kellett lécet Sammyvel, mert az övén egyáltalán nem volt wax, és kicsit lassú lett volna. Így persze én szenvedtem, de hát sífutni most már tényleg nagyon tudok. Már rögtön az elején elborultam, így a lovardát keresztezve (volt egy olyan pici fehér paci, hogy csak csodáltam milyen cuki, meg az egyik lóval próbáltam hógolyózni is, de nem szerette, úgyhogy cserébe adtam neki enni) hardcore XC-be kezdtünk rögtön, fel-le, járhatatlan terepen, így kb. nyolcszor olyan hosszú és fárasztó volt eljutni Jegesbergig. Onnan Holmenkollen-t (a helyi csúcs, ez most nem a síugró)vettük célba, az elején nyomon, majd persze szűzhóban, sziklákon hosszan fel, aztán járatlan terepen fák közt bújkálva, végén meredeken combtetőig érő hóban mászás. Hó az volt, normálban térdig érő, de néha magasabb, persze én törtem a nyomot. A csúcson Stephivel találkozás, beszélgetés, majd napozás, melegedés, meg kis evés, vittem nekik a múltkori ingyen müzliből. Szerett(é)(e)k. Lefelé persze valami teljesíthetőbb utat kellett választanom, így egy nagy karikával, de könnyebb úton próbálkoztunk. Persze egy „rövidítés” miatt kicsit hosszabb lett és jól elfáradtak, de legalább kalandosabb, sziklamászás is volt benne. A vége végig nyomon, lejtőn csúszás úgy, hogy Cornelia a lécemre állt, és nem estünk el (jó persze osztrák és tud síelni és van túrasíje – irigykedek). Aztán léc csere, hogy a nyomban, meg lefelé Sammynak könnyebb legyen. Túlságosan is jólelkű vagyok.
Este meg láttam, ahogy előbújik a telihold a hegyek mögül, szép lassan jött egyre feljebb, de lehetett látni, ahogy szép lassan mászik felfelé, már jól meg vagyok vele.
És lesz kiteom, Gézával közösen (meg házilag készített deszka hozzá, arra kíváncsi leszek), és most márkahűtlen leszek, de a UP-nak nincs. De hogy ne legyek siklóernyőhűtlen, Nova kite-om lesz, vagyis Takoon Air, 2007-es. Nyáron jön a dűnére, ha megyek!!!
Szuper nap! De talán még ezt is überelem holnap!

Hihi, lesz kite: