Este még ezt alterkodtam pólódesignnak! de persze túl személyes

2008-03-21, Péntek

Hol is kezdődik? Reggel felébredek, szakad a hó, kinn minden fehér, sok a hó. Na ez már jó. Kenyerem elfogyott, úgyhogy irány a bolt, de azért fényképezőt vittem magammal, hátha lesz valami szép és érdekes, ebben a nagy hóban, Kristiansandban. Persze a hó nem esett, hanem szakadt, ezért fényképező beburkolva rendesen, de azért biciklivel.
Szeretek nagy hóban biciklizni, mert kihívás, és van benne legalább valami új kaland, de néha nem volt egyszerű. Mikor minden tekerésnél leér a bakancsom a hóba…
Bolt zárva, hoppacska. Ez baj. Hát bizony kenyér nélkül akkor tényleg böjtölés lesz. De már csütörtökön és pénteken is zárva volt, nem értem a logikát (mert aztán meg szombaton nyitva volt).
De mindenféle fedezékből csináltam néhány képet, talán lett egy elég jó is, amilyeneket mostanság szeretek. Mindent persze nem tudtam lefotózni, mert még a boltívek alá is rendesen bevágott a hó, és azért mégiscsak féltem egy kicsit a cuccot, de lett pár kép! Jó lesz majd júliusban előhívatni a havas képeket.
Na de délután! Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz a nap. Hatalmas a hó, van egy túrasí a spájzban, hát akkor miért is ne menjek síelni? Kabátom csupavíz a délelőttől, úgyhogy gyönyörűnarancssárga siklóernyős overallom felöltöttem, símaszk, síszemüveg, nagykesztyű, kamásli és már az erdőben is voltam.
Minden gyönyörű, és gyönyörű, meg gyönyörű. Hihetetlen szép volt az egész környék, a szakadó hóban, a havas fákkal, tájjal, ösvényekkel, amiket meg se lehetett találni. Az egész táj teljesen más volt. Egy jó nagy kört tettem ismert és ismeretlen utakon, és a legtöbbet nem úton. Ezt is nagyon élveztem az egészben, hogy arra mehettem amerre akartam, mert mindenfelé volt elég hó. Tulajdonképpen ezt a korlátlan útválasztási szabadságot élveztem a legjobban az egészben. Persze a végére bedurvultam és járhatatlan terepre tévedtem, hogy azt se tudtam hol vagyok, mocsarakon és sziklákon gázoltam a szűzhóban, ami bizony legtöbbször még a síken is térdig ért és volt hosszú métereken keresztül nem akart a sílécem a felszínre jönni, jobban érezte magát a hó alatt szél nélkül. De mitől XC sí ez, ha nem ettől? Nekem mindig az ilyen volt a legjobb, otthon is ettől szenvedtek szegény sífutólecek, de ezt szeretem. Mindenestre szuper volt az egész, épp hogy csak sötétedés előtt értem haza. Persze feküdtem egy csomót a hóban, mint egy gyerek fetrengtem benne, mert tiszta és rengeteg hó volt mindenfelé. Az elején az vártam meg hóba fekve, míg eltemet, utána a tó partján játszottam és a végén, a befutóban, még kiültem a híd felé, és egy városi panorámával előttem, a kényelmesre épített fotelemen majdnem elaludtam.
Életem legszebb sítúrája volt!
És hogy hogyan lehet ezt még jobbá tenni? Lehet?
Bizony! Holnapra szerveztem még két lányt is a síeléshez!

És a böjt is megvolt: ebédre egy banán, vacsorára főttkrumpli, sóval, margarinnal és mustárral…