2008-03-14, Péntek
Az előadás napja, vagyis, amikor végre elő lehetett adni a sokatszenvedett prezentátciót. Velem kezdtünk, megcselekedtem, amit megköveteltek, de ennyi. Felolvastam szó szerint, ami a diákon van, tudom, hogy ez így nem az igazi, de angolul így tudtam a leginkább hatékony lenni.
A terem elég pro, illetve általában minden terem elég pro, de ez különösen. Jó hogy beépített projektor, távvezérlésű vetítővásznak, lámpa is ezzel szinkronban, hangrendszer, mikrofon, sötétben jó kis asztali lámpa (amivel a keverőpultokat szokták megvilágítani), de hogy még az asztal magassága is változtatható legyen…
Találtam egy első rétegnek használható fölsőt, szép kék, és sajnos S-es, jó rám, de kicsit rövid. Hát majd összemegyek, nincs szükségem magasnak lenni.
Suli után az egész csoport Sammyhez ment, kis húsvéti köszöntésre, mert szegény már két hete beteg. Csokit vittünk neki, és örült. És megbeszéltük a csoportpólót, mert Monika hazamegy a szünetben Litvániába, és otthon meg tudja csinálni. És zöld lesz a pólót, pedig én nagyon rózsaszínt akartam, de csak Rob támogatott.
Ebédre a tegnapi maradék krumpli és répa, mustárral, és gyümisali. Nem tudom mióta lettem ilyen vega, hogy répát egyek magában.
Délután a csudaszép idő miatt kénytelen voltam elmenni futni, megint a folyó mellett indultam, mert az olyan szép út, de most időben felkanyarodtam, így a Barneheia-tónál lyukadtam ki, egy szép nagy körrel, megkerülve a tavat futottam haza.
A továbbiakban készülődés az esti happeningre. A közös vacsorára. Mi palacsintát, azaz creap (mármegintnemtudomleírni) sütöttünk Martinnal és Perre Luccal. Költségileg jól megúsztam, mert nem kellett semmit se beleadnom. Én sütöttem a palacsintát, ők a crep-jüket. Egyikünk sem volt hajlandó engedni. Persze semmi különbség nincs a kettő között.
A vendégségben mindenféle kaja volt, degeszre ettem magam. Volt mexikói csirkés, mangósalátás valami, mondtam is Rodrigonak, hogy muszáj lesz elmennem Mexikóba; volt izlandi, finn, német, norvég pizza, aszerint lehetett választani, melyik lányt kedveljük (persze mind a négy pizza ugyanaz). Spagettis saláta, milánóikrémes szendvics, mindenféle német krumplikülönlegesség, osztrák-lengyel almáspite nyam-nyam és sok csokiii. Egész este ettem, sok csokit, sok pizzát, sok husit. És szereztem magamnak fodrászt, Hafdis, ha visszajött Hamburgból, akkor levágja a hajam. Időnként kell változni.
A legtöbbet Corneliával beszélgettem, és jó is volt, mert kiderült, hogy Salzburg tartományba, és leginkább az ő településükre kéne költöznöm, mert ott minden van, ami szem-száj ingere: repüléshez nagy hegyek, síelés, mászás, ami csak kell. Hát majd gondolkodom az ajánlatán…
És ígértem két elemet kölcsönbe, a két szomszédlányomnak, az ajándékaikhoz, ettől remélem még jobb szomszéd leszek.