szombat, március 15, 2008


Voltmár fenn, de Osloban egy hasonló képpel reklámoztak, de az enyém a jobb! Ez most kamino!

2008-03-13, Csütörtök

Szabadébredés, mostanában szeretem az ilyet is, amikor akkor kelhetek amikor akarok. A tanár áttette az órát 11-re, hogy időben vihesse a gyerekeit az oviba. Hát szép.
Ez megint az a tanár, akinél legutóbb 44-es pulzusom volt. Azaz a mai órán se lehetett túl sokra számítani. A témája igazából nagyon is érdekes lehetne, ha tudna angolul. Kb. az szintemen van, ami azért ciki egyetemi oktatás címszó alatt. De legalább megvan az az előnye, hogy én is értek mindent abból amit mond.
Norvégra akartam készülni, de ebből annyi lett, hogy az utolsó tíz percben átolvastam, sebaj. Megint jót alakítottunk, talán nekem van a legjobb csapatom, vagyis a leginkábbnorvégokosabb. Most norvég verset kellett felolvasni, költőt bemutatni, és a verset elemezni, az utóbbi volt az én dolgom, szerencsére csak angolul. A verset nem szerettem, tipikus dark, szomorú, sötét vers. Én a svéd gyermekverseket szeretem, Sten Maltével!
Utána főzőkurzus, az utolsó sajnos, amit sajnálok. Ráadásul a végére hagyták a halat, úgyhogy nekem még enni se volt normálisat. És szegény hupáknak előttünk vágták ki a szemét és boncolták fel. Hozzá nem értem szegényekhez, de ha éltek volna még, akkor biztos elfutottam volna velük a tengerekhez. Szegény hupákok…
Így végül a vacsi meglehetősen vegetáriánusra sikerült, főtt krumpli, répával, margarinban sütött póréhagymával. A desszert gyümisali, azt én csináltam…és ami a legjobb, hogy vanillia túrókrém volt hozzá, pont olyan, mint az otthoni. Abból ettem a legtöbbet természetesen, de magába! A maradékot természetesen hazahoztam.
És este még „szereztem” egy biciklit. Valószínűleg Monikáé lesz, de ha meg tudom csinálni, akkor ezzel megyek Stavengerbe, már ha megyek. A hátsója puha és a stucnit kell beállítani.
mert Stavengert tervezem a húsváéti szünetre, de kéne hozzá a memóriakártya, ami már kedd óta Osloban rostokol, vámkezelés alatt, de már szétvet az ideg, hogy miért nem tud itt lenni. Amint megjön mehetek el…