Baj van a lovammal...

Mármint, hogy bemérettem az ernyőcskémet, az eddigi leggyönyörűbb ernyőm (már aki tudja milyen színű).
Szegényke 11-es középpen, azaz már nagyon nem szabadna vele repülni.
Sajnos még fél-egy szezont biztosan marad, anyagi okok miatt...ez van, vigyázok, megszoktam már.
Viszont Simonicstól elhoztam egy beülőt, na majd az megment helyette, igaz protektor nincs benne annyi, mint számítottam, de már bele vagyok szeretve, sajnos a tandemmentőernyő nem fé bele, de még így is kell.
A kocsit is elvittem műszakiztatni, az se ment át, mert az automata, terhelésfüggő fékerőszabályzó el van romolva...2 hónapot el tudtam intézni, utána lehet majd megint vinni, szupi.

De este meg hazakísértem Virágot (javuló tendencia?! - vagy vele egyenlőre még nem vagyok úgy) és félig még meg is érte, mert találtunk egy nagyon inspiráló fociketrecet, aminek a tetején egy kicsit egyensúlyozgattunk, mert Virággal lehet ilyeneket. Aztán éjjeli busszal, meg Moszkváról hazasétálva haza is jutottam.