Szóval a Tátra

Hétfő délután indultunk, nem túl sietős autokázással, de egy új-rövidebb és szebb úton, pár rövid megállással pont esőre értünk ki. Olyan igazi, másfélperccel megérkezés előtt kezdett el esni, és persze sátrat kellett volna állítani.
De én türelmes voltam, olvastam a kocsiban, utána meg mondtam, hogy előbb együnk, hátha eláll - habár nem úgy nézett ki - úgyhogy ettünk és elállt másfél órára, míg ettünk fürödtünk és lefeküdtünk.
Éjjel zuhogott, be a sátor ablakán is, és mindig felébresztettek, hogy esik...

Kedden szerencsére jó időnk volt, de azért kellett menni, Kistarpataki völgyön fel, a hágóba 2300 méter fölé, majd onnan le a Nagytarpataki völgyön, szép hosszú nap lett és még a végéről a hosszabbítást is lehagytuk.

Volt egy elesésem, amiből még nem lett volna baj, de mivel az egyik kezemben objektív volt a másikban meg fényképező, így nem igazán tudtam hogyan védekezni...védtem a cuccaim.

Szerdán persze esett, fél napig folyamatosan, csak délutánra állt el, miután az esőkabátba beöltözve felizzadtuk magunkat a hegyre.

A térdem Szerdára már teljesen tönkrement, van valami a külső porcommal, és sántikálok csak, valahogy meg kéne gyógyítani - főleg lefelé.

Fotókat meg nem tudtam túl sokat és jókat csinálni, mert egyrészt ilyenkor rohanás van, meg csak egyedül tudok, de ezt már rég megszoktam.
Ez ilyen kis rövid túrácska volt csak.


Többi fotó itt: http://picasaweb.google.com/jenes.gyozo/TTra