A csütörtöki repülésről

Hát ott kezdődött, hogy jó időnek nézett ki a csütörtök délután, írtam is a kettose-re, hogy ki jönne - vagyis inkább vinne ki repülni.
Feri írt, hogy persze, menjünk, örültem is neki, mert Ferivel azóta nem találkoztam. Közben beszerveztük akkor még Tímár Péter profi fotóst, aki Feri régi barátja,én meg szeretem és ezért felajánlottam neki, még norvégiábaól, hogy majd elviszem egyszer rendesen repülni.
Naszóval ki is értünk, idő csúcs, rögtön start, Tommal repülés egy fél órát, egy küzdős visszaszállás, majd kis szélcsillapodás várás után a fotóssal repcsi,nyakában egy Nikon D3, 2,8/24-70 nem olcsó mulatság. Vele is fél óra, aztán nagyon küzdős visszaszállás a hátsó starthelyre, az a fajta, mikor a minden erőm kevés a féklehúzáshoz. Közbe Feri leszállt és elkezdett felsétálni. Mikor a fotós fiával repültem, akkor készülődött a starthoz, de az utolsó is volt egy jó félóra repülés, de a visszaszállást már inkább nem kockáztattam meg, lent szálltunk le.
Felséta, de nincsenek sehol, pedig Tommal akartam volna még egyet menni, mert tuti wingoverezhető, merülőzhető gyogyi lett.
Megyünk előre, és csörög a telefon, de hátul volt nem vettem föl, mert 30 mp múlva már lepakolhattam és vissza akartam hívni, Feri volt, nem vette föl, csodálkoztam is, de hívtam mégegyszer, hogy hol vannak. Akkor már felvette...
Nem örültem annak, amit mondott..Lezuhantam, itt vagyok a lee-oldalon, lucernásban, zsibbadok, nem tudok mozogni. Ernyő lecsapva, rábízva az utasra, futás le és keresés. Többen látták, hogy valami történt, el is mentek keresni, de nem találták, meg aztán az a hír terejdt el, hogy meglett...hát persze, amikor megtaláltam.
Nem túl rózsás szitu, Amit lehetett megtettem, körbepárnáztam, próbáltam tiltani a mozgását (nem sok sikerrel), ernyőről leszedtem, mentőhívás, utána fotóst és Tomot oda, hogy vigyázzanak rá, és futás ki a mentő elé, hogy megtaláljanak minket.
Mentők közbe már hívtak helikoptert is, de ők voltak ott előbb, és elkezdték kikérdezni. Aztán jött a helikopter, aki elől direkt eldugtam jó messze az ernyőt, erre csak oda szálltak le, úgyhogy még időben odarohantam és lefogtam, mielőtt nagyobb baj lehetett volna. Megállapították, hogy gerinc törés, de lgalább kéz-láb mozgott és érzett is a lábon - ezek jó jelek. Elvitték a Honvédkórházba.
Ernyőkpakolás, haza, kocsija hazavitel fiához, aki mondta már azt, aminek hihetetlenül örültem, hogy "csak" egy L1 csigolya összeroppant és nincs idegsérülés...a "csak" annak szól, hogy ahhoz képest, ami lehetett volna, elég nagy mázli.
Szóval ez volt. (Azóta operáció és elvileg minden rendben, már ülhet)

De ilyenkor mindig felmerülnek a kérdések...
Mert én szóltam, hogy menjünk repülni és ha az nincs, akkor mi?
És egyébként is, az ilyen balesetek véletlenül történnek vagy van valami okuk, mert én még azt is el tudnám képzelni...
annyira hihetlenül bonyolult és nem tudható...

és bizony, csak az az 5 pont!!! ez siklóernyősöknek