A csabai tornyon, retró

Igaz, hogy ez nem most volt, de csütörtökön is voltam mászni Gellérttel.
A cél Csobánka volt, Pomázi félötös munkautáni indulással.
Először hátul az Óra-falon kezdtünk, mert elől tele volt.
Kezdésnek kimásztunk valamiélvezetes kis 3+utat, de aztán bekeményítettünk. A Sherpa út melletti 7- kezdtem, de valószínűleg a hetes rész előtt kitraverzáltam jobbra a Sherpára, és onnan mentem fel. Aztán még egyszer megpróbáltam a másik oldalt.
Ahelyett, hogy elmentünk volna még egy jó kis esti gyogyizásra Újlakira még mászni akartam egyet a Veszprémi falon-
Életem első előlmászása, jó nagy arccal, csak, mint repülésnél.
A könynű részen még egész vagányul ment, de aztán eljutottam egy pontra, ahol az út már nem ment tovább előlbe. Elindultam jobbra, hátha, egy darabig el is jutottam, de aztáb ott is blokk, 2 cm kellett volna, de minden bajom kezdett lenni, csúszott le a cipő, nem bírtam nyitni az expresszt, ráadásul pont nem értem el a hüvelyknyire lévő nittet. Kicsit elkezdtem izgulni, mi is lesz, elkezdtem szép lassan megoldani a helyzetete fejben, de fizikálisan már nem bírtam és potty.
Nem volt jó érzés beleesni előlből, még úgyse, hogy csak egy kis hintába és nem is túl sokat.
Utána már nem is próbáltam meg, csak gyorsan oldalra áttraverz a párkányra, aztán utánam jött Gellért, párkányról még kétszer megpróbáltam, de nem ment/mertem.
Rossz érzés kudarccal hazamenni...

A háten egyébként meg semmi érdekes nem volt, a szokásos iskolai baromságoktól eltekintve. Tanítási gyakorlat, giimnasztika...nem is sorolom, egyszerűen borzasztó.


Viszont kedden elindult a B-tanfolyam, és nagy ambíciókkal vágok neki. Jó lesz.