Fotó a félelmetes felfeléről

A bloggomra természetesen inkább valami személyes beszámolót írok.
A hivatalos verziót lehet olvasni a 2se.ini.hu-n, itt nemcsak jókat fogok írni.
Inkább a hivatalost egészítem ki.
Nem mondhatom, hogy egy kicsit nem szomorkodtam amiatt, hogy nem jöttek le többen, erre számítottam az eső miatt, de ettől még örültem volna. Lefelé Jazzt, Vangelist hallgattunk, és valaki nem engedte a cigányzenét, pedig az a jó.
Este én lejtőztem volna, de nem lehetett, szar volt az iránya (gerinc),de fújt annyira, hogy kutyázni azért lehessen, persze Gambivel nem annyira jól, csak a szokásosan. Anita gyakorolt, rá is fért, Bálint és Szabi szorgalmasan repült. Anita is repült egyet, hosszas rábeszélésre, nem volt könnyű eset.
Muszáj volt valamit csinálnom, nekem is tanulnom valamit, és mivel az idő teljes nyugiban volt, kicsatoltam mindent, aztán felálltam, amennyire tudtam. Nem teljesen, de majdnem kinyúlt a térdem.
Este sokáig vártuk Gellértéket, többiek azthitték nem jönnek, de én tudtam, hogy fognak. Egy darabig még videókat néztünk, ami kivetítve elég jól néz ki, főleg a jobb fajta filmek: Riders, Exit, stb.
Szeretek koránkelni, úgyhogy 7kor velem együtt mindenki felébredt, majd visszaaludtak. Én boltba, kenyér, tejecske, csoki a többieknek, hogy ne legyen lázongás, és italpor, mert valami édeset azért csak kellett inni.
Egerszalók jó volt, csak nem tudom Kátusék miért nem akartak bejönni.
Tescóban hatalmas bevásárlás: szalonna!, túró-tejföl, tészta a tervezett vacsihoz, innike, és sajtoskifli. Hazautón mazsola közösben, amit Szabi vett nekem, köszönöm.
A nap sütött, de fújt a szél is, ennek ellenére én már nem bírtam magammal, gyorsan fel a starthelyre, de 55 km/h befújások voltak. De még korán volt, úgyhoyg lementünk a faluba, hogy majd megnlzzük a papírmerítő műhelyt. Előtte azonban sokkal izgalmasabb hídpárkányon ugrálás és ferdefalonfutás, komolyan, ez már megérte.
A papírmerítő izgalmas, de én már repülni akartam inkább, merítettem 4 A4-et, meg körülnéztünk, nem lehet egy élvezhető munka hosszútávon, a látszat ellenére. Az eső már esett, mikor kijöttünk, de azért felmentünk a hegyre, de sajnos csak a kocsimért, amit reménykedve fennhagytam, a szél már 60 km/h, és esik...óóó.
Este kicsit unalmasabb, filmnézés nekem tetszett volna, sokan finnyáztak, úgyhogy utána megnéztem harmadszor az Arizonai álmodozókat, de még mindig van benne jó.
a finom vacsi elmaradt mert mindenki nassolt.
Másnap reggel mint szombaton, de most túrázni indultunk és sajnos sokkal később, laza 4 órás kirándulás, csak nem úgy ahogy el lett tervezve, és sajnos nem mindenkinek hasonló a túrázási kultúrája, és ebből aztán balhé volt. Nem értem, hogy miért kell elrontani a többiek kedvét is, állandó és kizárólagos negatív megnyilvánulásokkal, de szerencsére többen voltak, akik tudták ilyenkor is élvezni a társaságot. Az idő szerencsére jó volt, mikor visszaértünk, úgyhogy Gombóc parancsára inkább repülni mentünk, ami helyénvaló is volt, mert így legalább tudtunk. Tandemeztem, meg lejtőztem és nagyon teccet a lejtő. Kati meg elzsákmányolta a Gellért ernyőjét és innentől kezdve kötelező volt a repülése, kétszer is repült, másodszor szép nagyot. Bálint csukott fület, a végén jól benn is tartotta, már izgultam, hogy miért nincs rádiónálunk. Én meg a pénteki akciót kijavítottam, és felálltam teljesen és még kicsiket kanyarodtam is, testsúlyáthelyezéssel. ez tecc.
és vacsi, és örültem, hogy volt vacsi, mert finom és hangulatos, kellett még, szép befejezésnek és a hétvége lezárására.
És jó volt minden rosszidő és nem repülés ellenére, és legalább ez így, egy jó kis együttrepülős társaság lesz. És mi legalább fogunk menni, aztán aki jön-jön, aki nem nem, így legalább müködni fog.