kedd, május 01, 2007



Szépségkirálynő

Nagy-nagykedvenc kép, még tdks eger persze, pont aznap, mikor.
Ahogy ott reggel sétáltam megpillantottam őt, rögötn láttam, hogy gyönyörű, és akkor még ott is volt alatta a tábla, ha-ha, mintha én azt nem tudnám---

Megint háromnapi kalanddot elkéne mesélni.
Vasárnap, már nem is reménykedtem repülésben előrejelzések alapján, ehhez képest egész nap repülni lehetett volna.
Tanfolyam Epöl, de elején még nagy szél és csak Kátus és én lejtőztünk az északi kisgerincen, ami hihetetlen komoly érzés, azon a kis szaron a fa mögött. Kicsit turbulens volt és állandóan csukodosott, pedig én most Sámmival nyomtam, mert cseréltünk kicsit Kátussal, hogy tesztelje az ernyőm (ugye nem egyszerű a start...)
Tanfolyam lent koutya, de már eléggé ügyik. Kis almulásban föl, mindenki repült legalább egyet. Bár volt akinél elég nehezen ment...de megoldottuk.
Sajnos délutáni repülés helyett költöztethettem.

Vasárnap este a körúti boltot, hétfőn a mosonmagyaróvárit.
Van amit szeretek ebben a melóban is. A nagybusz vezetést, az asztalra felrakott létrátetejéről utca fölött 4-5 méteren a táblalecsavarozást, a kiskocsizást.
De fárasztó és ezzel megy a nap repülés helyett-

Kedden pedig, mivel senki se akart levinni Veszprémbe, ahol lehetett volna az előrejelzett északi szélbe, ezért inkább lestoppoltam Balcsira.
Nem volt gyors és egyszerű, Osztjapenkónál legalább 12 percet álltam, és egy Skoda Octavia kombival egy néni vitt le de csak Agárdig, szép (zenészanyuka, Talamba)-
A kerítések közé szorulva kicsit klausztrofóbiám volt és kiszemelt két motorosrendőr, akik épp szembe jöttek. Igyekeztem hátha felvesznek, mielőtt visszaérnek a rendőrök, de az igyekvés ilyenkor nem az én oldlamról kell. 20 pecet álltam, amikor feltűnt a két rendőr - direkt úgy helyezkedtem, hogy legyen időm bokorbabújni, és kerítéstmászni esetleg - úgyhogy vetődés be bokor mögé, megvárni míg elmennek, kilesni, nem figyelnek-e, aztán továbbstopp.
Megállt egy autó, aki nem feltétlen arra ment, amerre kellett, volna, de jött az útellenörző autó, úgyhogy mondtam mindegy csak menjünk. (Opel Agila, 2velencei)
Végül tettek a kedvemért és elvittek Balatonakarattyáig. Innen már rövidke 14 perc futással otthon voltam - nem akartam már stoppolni egy falut és a vonat se jött, hogy fellógjak.
Fürdés, és kaja, napocskán olvasás és kertészkedés: kapáláls, paradicsompalántaültetés, sóskaszedés, aztán haza.

Szombati actionhöz, pedig, ami nagyon idevág, de elfelejtettem: "Ami nem öl meg, az erősebbé tesz." Szabó Péter