Hazafelé, vége.
Végre befelyeztem a tanulást, de csak mára, de hát ez az ára, ha ez ember szórakozik.
Megyek aluszkálni Káttyám karjai közé, hizs már oly rég aludtam vele.
Szép álmokat.


jui. A kép persze már sötétben készült, úgyis elég jól néz ki, de hihetetlen mekkora dinamikájúk van ezeknek a kis CCD-knek, így még ezeket is ki lehetett varázsolni a képből, így nekem ez a kép jobban tecc, olyan kicsit kísérteties.