Remélem ennél sokkal jobb természetfotóim (persze ennek az igazijánál) lesznek a lessátorból, végre valami tényleg izgalmas.

2008-03-25, Kedd

Nagy nap! Mert egész napra elmegyünk, és messze. És messzire csak kocsival lehet menni. De lesz két autó, az egyiket a tanár vezeti, a másikat meg elvállaltam én. Éjszaka még kis havazás, reggelre egész jó jeges utak, drift!
Iskolábamenet még nem tudtam mit fogok vezetni, de ott várt már ránk az autó, egy Toyora Auris! Tetszett. Beszállás, rövid szemlélődés, kicsit kicsi, de szép és vagány. Három lányt mert velem jönni, a fiúk féltek. Feladat egyszerű. kövessem a tanárt. Persze már az első körforgalomban lemaradtunk, mert valaki beelőzött elénk, így az azt követő alagútban teljesen elvesztettük a tanárt, de szerencsére azt még láttuk, hogy merre ment ki a következő körforgalomban, így után a következő alagútban, jócskán gyorsan hajtva, előzgetve, de utolértük. Utána mér nagyjából eseménytelen utunk volt. Azért a havas szakaszokon óvatosabb voltam a nem-szöges gumikkal (mondta a tanár, hogy nem is szereti az ilyet). Utána erdei úton hóban fel, de bőséges siklóernyős, Máriahalmos, Egri, Kétágús saras, poros tapasztalatokkal mögöttem megcsúszás nélkül mentünk fel.
A napi program egy leshely építése, ahol majd megnézzük három héttel később néhány madár párharcát. Húúú. Madárfotóim lesznek, éljen! Addigra muszáj megérkeznie a kártyámnak is. Rövid túrával értünk oda, útközben nyomok mutogatása, hangyabolyok vizsgálata, bottal megpiszkálás, mert akkor savat érezhetünk a boton és tényleg. És ehetők a hangyák, ha nagyon nincs más. Az út második felében hótalpakkal vágtunk neki a szűzhónak, szép volt. Egy mocsár szélén, fák közé kezdtük építeni a leshelyet, ami egy elég masszív galpahük lesz. Rengeteg szép fenyőt vágtunk ki hozzá, fájt érte a szívem, de a tanár azt mondta, hogy három hét múlva is állnia kell a lesnek, mikor visszajövünk. Hát szerintem amit most csináltunk még három évig is simán kihúzza. Volt meló, mert vacak fűrészekkel kellett dolgozni (olyanokkal, mint amit siklóernyőzéshez is használunk…) és egy baltánk is eltört, ami valószínűleg a világ legvacakabb baltája, mert eddig mindegyik eltört. Kellett egy egész nap, hogy megépítsük, de nagyon stabil. Kíváncsi leszek, nagyon.
Hazafelé lefelé még egyszerűbb volt az erdőben, aztán a betonon is kevesebb hó volt. Kedves tanárunk egyszer csak vészfékezett, sikerült nem belemennem, mert meglátta a norvég nemzeti madarat a patakban. Biztos fontosabb, mint a kocsi épsége…
Hazafelé egy építkezős szakaszon majdnem belénk tolatott egy 30 tonnás kőszállító, de sikerült átcsusszanunk. Szeretem a kocsit. Kicsit kicsi, néha kettes helyett négyesbe megy, alul kicsit gyönge (pláne mikor traktor előzésnél még egyet vissza is váltottam, lepadlóztam, és erre se csinált semmit), de összességében jó, mégiscsak Toyota.
Még beértünk a norvégóra második felére, ahol volt egy kis változás. Lilian koraszült, így a férje tartotta az órát, mindenféle tanári képzettség nélkül. Az óra unalmas volt, túléltük, viszont ami fontos, hogy Lilian és a babbája is jól van.
Este hajmosás. Holnap is lesz nagy.