Minimal

2008-05-10, Szombat

TÁÁV

Reggel Tiborral és Vikivel mentem repülni, ők a helyi magyarok közül vannak és Tibor siklóernyőzik, de szerintem ezt már megírtam még rég. Először a benzinkútnál, majd a leszállóban találkoztunk a többiekkel, aztán irány fel a hegyre. Starthely, hah, nem bírtam magammal persze, cucc összepakolás, és mivel voltak kis befújások időnként (termikbubik) ezért nagyszájjal start, meg különben is valaki már fenn volt egy kicsit. Na rögtön leáramlással indultam, majdnem a fák között landoltam a meredek rész előtt. Utána ki a nagy szikla elé, meg a gerinchez, meg mindenhová ahol esélyem lehet valamelyest emelkedni, de nem sok. Egy-egy gyenge 1-2-es bubi, de ráadásul olyan közel a falhoz, hogy megtekerni se lehetett, csak S-elni benne. Úgyhogy szép lassan 15 perc küzdés után szégyenszemre leszálltam a leszállóban. Viszont pont volt felszállításom, úgyhogy ebből a szempontból megúsztam. A második startom előtt már sokan festették, hogy bizony jó már a levegő, de akkor még ettem, kerestem egy patakot-ittam, meg elszöszmötöltem. Utána start, de már persze adta, legalábbis nem voltam nívó alatt, de plussz 2-300 fölé nem igen sikerült emelkedni. Amiben persze közrejátszott a kék-termikes idő és a kis inverzió is. Úgyhogy volt küzdés, de aztán megfogtam egy tehetséges termiket, akivel többé-kevésbé 2550 méterig tekertem. Csak megint a múltkori probléma, hogy egyedül. De jött utánam mesze Toralf, meg a sárkány, úgyhogy kis várakozás szerűen helyben tötymögtem, aztán mikor már csak kevéssel voltak alattam, akkor be hátszélbe és a célba vettem a következő ígérkező termikforrást. Útközben amit lehetett azért azt megtekertem, de sok magasságot nem nyertem. Szerencsére jöttek utánam, de szuper volt, hogy én mentem elől GPS és helyismeret nélkül. De leszállás után mondták, hogy jó irányba mentem végig. Az első völgy után még találgattam pár néhány körös bubit, de elég amorf termikek voltak, sok magasságot nem nyertem, inkább csak jobban bevártam a mögöttem lévőket.
A következő völgyben már nem túl magasan érkeztünk, már utolért Toralf, a sárkány persze meg árkon-bokron túl. Teljesen biztos voltam, hogy majd csak ad valamit a völgy, gyönyörű, sziklás-fás hegyoldal, napocska telibe rásüt, kis szél is. Ennek ellenére semmi, de semmi nem volt. Elengedhettem volna a féket akkor se történt volna bármi csúnya. De jobb híján mentem a völgyben felfelé, hátha lesz majd valami. Mikor már jó közel kerültem a tetejéhez (értsd. 30 méter) akkor kaptunk néhány használhatatlan egykörös lee-oldali brutált, de még egy kört se igazán adott, meg csukdosott. Úgyhogy én inkább tovasiklottam, mert reménykedtem, hogy kicsit távolabb lesz valami jobb cucc, volt is, csak már én voltam ahhoz túl alacsonyan. Toralf maradt, ki nem igazán emelkedett. Én leszálltam egy szép nagy rétre, majd egy perc múlva a sárkány is leszállt mellém, aminek persze titkon nagyon örültem. Toralf még tíz percet girhelt, aztán egy sokkal vacakabb helyre szélt, két drót közé, de neki legalább volt stopja a faluba. Viszont én teljesen biztos voltam, hogy a sárkányosért jönni fognak, mert azért azt nem lehet csak úgy hátracsapni és kiállni stoppolni. Vissza is jutottunk mind a hárman a leszállóba, Stephan feleségének köszönhetően. Kicsivel előtte szállt le Tibor, és szerencsére megvártak így hazafelé is biztos utam volt (köszönöm).
Útközben még megálltunk valahol és bizony vettem olcsó banánt, ami jó, mert már elfogyott és nem volt otthon olcsó. Kiderült, hogy Torvald is nyomott egy kis távocskát, egy tizenhat körülit, örülök neki, de inkább jött volna velünk.
Este meg Nora szülinapi barbacue partija. Persze hatkor kezdődött, úgyhogy én a tízes érkezésemmel lekéstem a kaja nagyrészét. Kicsit eljátszottam a friluftslivosaimmal, meg egy banánnal, aztán egész estét Cornival beszélgettem, de egyenlőre semmi eredménye, lassan feladom.
De azért a nap jó volt, kb. 30 km táv (ami itt azért, főleg ebben a térségben egyáltalán nem kevés), egyéni magasságrekord 2550 méter és azért este is jól elvoltam.
+


Na meg a keddi majdnem távocska: