Ezt a képet kaptam egyik éjszaka az ajtómra...nem tudom kitől, és azt se tudom ki lehet az rajta, kék ernyővel...
(najó talán ez a bázisugró ernyőm...vagy valami nagyon proto-comp. ernyő, két madzaggal)

2008-05-06, Kedd

Az egész nap szinte a délután repülni fogok hangulatban telt el. Délelőtt ugyebár vízimentő vizsga, de nem volt túl nagy szigorúság. Mindenki megcsinálta, mindenki időben. Persze nekem se volt olyan gyors, mint tegnap, mert Robbal, vagyis a legnagyobb embert kellett kimentenem. Mindezt persze ruhába felöltözve kellett, katonai nadrág, feketepulcsi, kommandó. Utána még egy gyorsúszó verseny Sammyval, és holtverseny lett, ami nekem ciki. Kis pezsgőfürdőzés, majd persze haza, készülni.
Délután még kicsikét tanultam is, mert ugyebár egész nap inkább tanulnom kéne a csütörtöki szóbelire, de hát éjjel lehet tanulni, de repülni nem lehet éjjel, úgyhogy mérlegkar elbillent.
Csak négykor indultunk el, a szombati helyre, ami másfél óra autóutat jelent, de szerencsére kicsit olvasgattam útközben. Hatkor startoltam, de Uli Jorgen vagy negyed órával előttem (mert nekik össze van rakva a cucca, csak terít és repül – és ez a nemistudommineknevezzem, egy U-turn XP-vel repült, mentőernyő nélkül) és mázlija volt persze, az időjárással, na meg az ernyője is többet tud. Én kicsit később, de hamar kitekertem, kis 3-4 termikben. Hátrébb bevártam Torvaldot és Odmundot, aztán együtt tekerésztünk, hárman egy hatalmas lavorban, aki tudja milyen az tudja, aki nem annak meg úgyse tudom leírni elég jól. Aztán szépen elindultunk a főgerinc mellett, szépen félhátszélben. Úgy lehagytak mint a csuda, pedig az én ernyőmnek papíron gyorsabbnak kéne lenni. Ha kicsivel több magasságunk lett volna, akkor tovább mehettünk volna, de nem volt elég. Próbálkoztunk helyben, fennmaradni én fennmaradtam Odmunddal, Torvald a túlterhelt Ozone Vulcannal leszállt. Mi megpróbáltunk visszarepülni a starthelyre, egy darabig szépen adta, még találtunk szép aranyos +1-2-ket is, de a fél szembeszéllel, kis turboban nem volt elég, így próbálkoztunk magasságot szerezni. Végül én úgy döntöttem, hogy megpróbálom megkerülni az előttünk lévő kiscsúcsot, és nem mögötte az idefelé útvonalon. Arra spekuláltam, hogy igaz, hogy nagyon lee és az is igaz, hogy nagy rotor lesz, de a nap pont az ottani sziklákat süti, így hátha kapok valami emelést. Amint odaértem, persze kezdett vibrálni a levegő, +3-4 rakéták, majd esés lefelé, egy darabig még erőltettem, mert ha sikerül, akkor én visszajutok a starthelyhez. Aztán egyszer csak éreztem, hogy frontstall lesz, lett is. Kis fékkel visszanyílás gyorsítás, 180 fok és mentem leszállni. Megpróbáltam, nekem most nem megy. Szépen lespiráloztam és célra szálltam. Hazafelé meg tanultam.
Este meg sütisütést szerveztem csütörtök vizsgautánra, Corneliaval. Csak kell valami vigasztaló, ha megbukom.