2008.06.07, Péntek

Reggel igen intenzíven tanultam, mert elvileg kész kellett volna legyek délutánig és beadni, ami azért meglehetősen lehetetlennek tűnt. És 11-kor még utolsó búcsúzkodás, cuccok visszaadása, inter a suliban, ami szintén jól elhúzódott.
De mivel úgy nézett ki az utazásunk, hogy szombat-vasárnap Kjerag, hétfő délutántól Lofoten, ezért rájöttem, hogy Hétfőn is be tudom adni a cuccot, és van időm.
És mivel pont ment repülni Odmund és Toralf...
Ehhez az is közrejátszott, hogy új helyre mentek, Fennefoss-ra, ami már nagyon rég óta kecsegtetett...150 méter magas függőleges sziklafal, ráadásul még egy messziről látható lovacska is volt rá festve.
A szél néha kicsit brutálnak tűnt, a termikes befújásokkal, olyan ebbe nem startolok belének, de aztán másodiknak kis szenvedés árán elstartoltam. A repülés már nyugis volt, a levegő sokkal nyugodtabb volt, mint a turbós starthely.
A termikek csak bubik voltak 3-asnél nem nagyobbak és nem lehetett velük 250 méternél magasabbra tekerni...
Azért játszottunk, termikezgettünk, meg próbálkoztunk az előttünk lévő geronc elé átmenni, de nem nagyon ment. Nekem mindig elfogyott a sebességem a lee-oldalánál és csak pánikolt az ernyő, előre helyett. De aztán elsőnek Odmunknak sikerült átmennie, mázlista valami jó bubival kitekert és átsiklott. Ott aztán ki is tekert 800 métert. Toralfnak is sikerült jóval később, jó irigy is voltam, mert én meg mindig túl besüllyedtem. Addig visszaszállósat játszottam, az első kettő ok is volt, de aztán a startnál kétszer is bokrok közé rántott a szél, vagy a turbó.
Aztán én is átrepültem, kis csellel, kb. 30 méterrel a fák fölött értem át (lee-oldal!), de aztán felegerésztem a többiekhez, majd kis repülés után vissza, amíg lehet. Már indulóban voltunk, Oddmund vissza akart szállni a kocsiért, próbálta de nem ment, na gondoltam megmutatom. Hát az első próbálkozásból sikerült is, csak épp egy wingoverből álltam bele a földbe, mert hihetetlen milyen turbó volt a kis párkány miatt. Bajom nem lett. Úgyhogy mégegyzser elstartoltam, mert így nem fejezhetem be a Norvégiai repüléseimet. Persze nem csomóztam ki rendesen, furcsa is volt a fék, és felpillantva észrevettem a csomó miatt kissé áttrimmelődött C-sort és kupolát. Rángattam fületcsuktam, nem jött ki, de repült, úgyhogy kis élvezkedés után visszaküzdöttem magam a starthelyre. Most nem volt baja, csak folyamatosan csuktak a fülek, de az belefér. Levittem a Corollát, (szeretem).
Szegény Toralf meg viszont komolyan odakente magát a leszállóban, 10-15 méteren full, majd abból egy negatívval le, az oldalára. Nem tudom, hogy lehet ilyet csinálni, persze ő se...de saját kocsijával ment a kórházba.
Tudtam, hogy ma nem kellett volna repülnöm, az utóbbi 4 nap 16 órás alvásával, de Fennefoss miatt muszáj volt, én megúsztam, de szegény Toralf.
Este búcsúbuli, jó későig, nagy érzelgős búcsúzkodások, de engem ez már nem rendít meg. Különben is mindjárt otthon vagyok.