mint a repülésen...
duplaexpó a Sashegyről...húha

A hétvégémről röviden...ami biztos hosszú lesz.
Szóval ugye repültünk, Mókuson, méghozzá nem is rosszakat.
Szombaton jó korán kiértünk, de az idő már akkor is tuti volt. 10 UP tündökölt a levegőben, és mindenki fél óránál többet repült. Gellért és Szabi kb. 45 percet, én kb. felet. Sajnos kezdett beerősödni és szép lassan egyre többen lettünk és mehgint jöttek a hülyék akik szartak minden szabályra és az idegesítő, meg a kezdők is össze vissza, szóval stressz. Meg a szél is erősödött, alig mentem előre, már gondolkodtam, mi legyen. Végül Gellért döntött helyettem, mondta, nézzük meg milyen a jobbra lévő kis gerinc utáni hegy. Megnéztük, kicsit tartott, de nekem nem eléggé, elkezdtem visszafelé, de egészen alászopódtam, és nem akartam kockáztatni, ezért elindultam leszállni a crosspálya felé. Jött Gellért is, nem szolidaritásból, csak már nem érezte, hogy fáj a keze...najó szolidaritásból is. Többiek még nyomták egy darabig, szenvedtek a nagy szélben. Laci és Feri maradt utoljára, Laci még leküzdötte magát simán, Ferinél nem néztük végig, ahogy a fák közé süllyed (de miért nem fordult meg...jájj)
brutál lett a szél, mi már nem mertünk startolni, meg mindenkinek volt egy jó repülése, úgyhogy haza, de legalább így időben pdaértem Bori szallagavtójára.
Ezt most nem kivánom részletezni, de csak annyit, hogy nagyon kis csinoska volt Bori és elég ügyesen is táncolt hozzá. Most már aztán avatott szallagos.
És becsületére legyen mondva, még ki is jött vasárnap, de nem repült...kár. Reggel tök jót lehetett repülni, kb 20-30 percet nyomtak akik gyorsak voltak...Gellért, én, meg nem tudom ki. Aztán még napközben lehetett 20-30-45 perceket simán, csak idegesítő volt. Mindig az idő elején szálltam fel, amikor még girhelni kellett, de legalább így nem végig az akváriumba repültem, mert az iszonyú idegesítő volt, amikor néhány hülye kialakított egy balkezes belső ingát, és emiatt mindenki szopott. És mindeki össze-vissza ment és senki semmit nem tartott be, és borzasztó idegesítő volt fenn lenni. Ez a legszörnyűbb, hogy az egész hetes streszsz után, ahelyett, hogy egy szép megnyugatót repülhettem volna, egy stresszelős fentlét volt. Néhány jó girhelős repülésem is volt, azok nagyon tetszettek, amikor néha sikerült visszatekernem és szállnom is. Néha nagy para volt, tényleg volt, hogy 10 cm-re voltam a fáktól és ha kikanyarodok, akkor ütközök...de végre a végén beerősödött és csak néhányan voltak fenn és jó nagy területen tartott. Kicsit vacakoltam, hogy repüljek-e, de aztán többiek unszolására, meg miután beálítottuk a gyorsítomat (amit nem lehet teljesen kinyomni, mert a beülőm nem engedi). Repcsi jó volt, semmit se kellett csinálni, csak nehezen ment a visszaszállás, kb. 15 percig csak azt próbáltam, csak az volt a szemétség, hogy miközben fületcsukva szenvedtem és süllyedés helyett emelkedtem, akkor húzta fel ernyőjét Ata és startolt, illetve beereszkedtek mellém, de nem értem miért kell szemétkedni...
Végül is csak sikerült a 15 próbálkozásra (és fülcsukásra), de a föld fölött két méterre már annyira le akartam szállni, hogy sikerült elhúznom negatívba...de úgy szépen, ahogy a profik.
És még haza is vezettem, minden baj nélkül...
de semmit se tanultam
úgyhogy ma kell, így aztán nem lesz jó éjszakám megint Káttyám nélkül...
szörnyű ez a sok tanulás