Szereztem képeket a partyról:
Felülről lefelé:
Juli és Reni - a két magyar leányzó
Juli, Reni, Én és Tom, az őrült ausztrál
Épp táncolok
Mi hárman
Mi hárman, Kasha a lengyel lány, Nora a német, Hendrik a francia fiú
Thomas a szlovák srác, és Tom (ejtsd Teeem) az amerikai, meg én
a szemeim épp zöldből pirosra váltottak...



2008-01-08
Semmittevős nap. Nem szeretem az ilyet. De egyenlőre még ugyebár nincs sulim, de még munkát se sikerült találnom.
Azért voltak pozitív részek is a napban. Például, hogy napsütésre ébredtem, arra, hogy besüt a nap a szobámba. Ezt szeretem. Az első napsütés, mióta megérkeztem Norvégiába. Igaz, hogy csak fél óráig sütött, de akkor is. És ráadásul délelőtt volt olyan, hogy nem esett, úgyhogy persze biciklivel mentem iskolába, jól működik!!! Bent internetezgettem, feljelentkeztem a hivatalos oldalakra, a helyi neptunra, meg a hozzá tartozó levelezős oldalra és a fájlmegosztó oldalra. Úgyhogy van norvégiai egyetemi email címem is, úgyhogy aki nagyon akar küldhet nekem oda is sms-t (gyozoj07@student.uia.no), de jobb szeretem a normálisat. Beszélgettem az évfolyamtársakkal, csoporttársakkal. Voltunk a sportcsarnokba, de nem olyan egyszerű az ingyenes bejutás, mit az gondoltam, hát majd kiderül, hogy lesz.
Délután elindultam bicóval a várost felfedezni, tettem egy kört, el nem tévedtem, de nem tudtam, hogy hol vagyok . Ilyen se szokott gyakran történni, csak az a helyzet, hogy a sok víz megzavart, mert majdnem egy félszigeten vagyunk, így erre nézek víz, arra nézek víz, hát mit tegyek. Azért az irányt tudtam, hogy kb. merrefelé kell visszamennem, úgyhogy visszataláltam persze. A baj csak az volt, hogy eleredt az eső, így sprint vissza az egyetemre. Ott rövid msn, intézések, majd haza a sötétben.
Az egészben az volt a legszebb, hogy az eső ugyan elállt, de viszont nagyon hideg lett, a hidegebb, mióta itt vagyok. Így az utak rögtön jéggé fagytak. Eddig is vicces volt a bicó, a vizes-havas úton, meg a helyenként 5-10 cm hóban, de így különösen érdekes volt hazafelé. Még a hó volt a legjobb, az csúszott a legkevésbé. Olyan rossz érzés, amikor megyek a lejtőn lefelé, azért persze nem túl lassan, és fékezek kicsit, és nem a hátsó csúszik meg, hanem az első, és persze nem csak fékezéskor, hanem kanyarban is először az első kezd el kicsúszni és csak utána a hátsó. Persze az egész nagyon jó móka, én nagyon élveztem, csak kicsit veszélyes, azaz drága mulatság laptoppal a hátamon.
Vacsira melegszenvics szerűséget ettem, mert az előzők hagytak itt szendvicssütőt, úgyhogy ki kellett próbálnom. Finom lett, úgyhogy végülis nem bántam meg, és még spórolásnak is jó volt.
Hát csak ennyi, holnap igyekszem majd ügyesebb lenni.