Azért azt nem gondoltam volna, hogy ma még a 8 fokos tengerben is leszek. Háromszor is. És pláne, hogy ez most kivételesen nem baleset. Saját akaratból...

2008-03-02, Vasárnap

Szokásos márciusi kelés? Napsütéssel a szembe? Igen, és szeretem az ilyet, utálom a függönyöket, soha nem is használom, szeretek erre kelni. Igaz kicsit korán sikerült, a tegnapi éjszakázásnak köszönhetően, de nem voltam fáradt igazán.
A délelőttömet szokásosan elszúrtam, azaz semmit se csináltam itthon. El akartam menni futni, de mindig közbejött valami, egy reggeli, egy rápihenés, egy kerek óra, egy játék befejezés, valaki vagy épp az orrvérzés. Mert orrvérzéssel tényleg nem lehet futni menni. Egy körül már épp az indulásnál tartottam, mikor közbejött Monika. Hogy akarok-e menni úszni a tengerben? Persze. Hiszen tegnap én motiváltam őket erre, hogy menjük az éjszaka közepén fürdeni, meztelenül a tengerbe. Tegnap csak azért nem lett belőle semmi, mert kevesen akartak, és kicsit sokat is ittak hozzá. Azt hittem, hogy semmire sem fognak belőle emlékezni, de mégis. Megelőzés képpen (hiszen még otthon is azt tanítják, hogy a prevenció nagyon fontos) egy banán energiaképp és egy multivitaminos plussz 500mg C-vitaminnal.
Egy egész nagy csapat jött össze. Moni, Sammy, Nora, Kasha, Chrissi, Rob és Rodrigo. Persze, nem mindenki tervezte a fürdést. Először a város szélén lévő standra mentünk ki, de ott több probléma is akadt a tengerrel. Koszos, sekély, túl nagy a szél, és túl hideg és túl sok az ember is. Úgyhogy meggyőztem őket, hogy menjünk át az Oderojára, mert tudok ott egy jó helyet. Persze nem tudtam, csak sejtettem. Útközben még egy hihetetlen jót játszottunk a játszótéren. Volt egy nemistudommihezhasonlítsam játék. Végre úgy éreztem magam, mintha merülőspirálban lennék, aztán pedig aszimmetrikus spirált is nyomtunk vele. Van róla fotóm, majd felrakom – augusztusban. A sziget előtt megláttam Cornelia-t (természetesen), úgyhogy muszáj volt velünk jönnie, de nem igazán bántam.
Nagyon jó kis strandot találtam magunknak. Napfénnyel, sziklákkal, homokkal, kevés széllel, paddal, és persze sokkal melegebb vízzel. Rob volt az első merész, aztán én, majd Monika és végül Sammy. Bemászás, csobbanás, majd iszkolás kifelé, mert azért a 8 fok nem sokáig bírható. Összesen három kör volt, minden pihenőben melegedéssel, meg persze fotózkodással. Még Rodrigonak is megjött hozzá a kedve, be is ugrott ő is. A végén nem hagyhattam ki az ugrást se. Le is vagyok videózva, majd felrakom, ha megszereztem. Persze kötelező felszerelés, úszósapka, pulcsi és a türkizkék krokik. Jó volt felvenni a száraz ruhákat, de kellett még egy fél óra, míg nem éreztem annyira a hideget. Persze most is előkerült Rob mondata, alte schlange is kalt - leginkább az. A marha Sammy, meg a vizes ruháira vette fel a szárazat, remélem nem fog felfázni.
Hazafelé még egy kis játszótér. Egyensúlyozással.
Vacsira sárgaborsó, amiről eddig azthittem, hogy lencse, de nem. Beáztattam rendesen, hat órát ázott, de ettől még vagy két és fél órát kellett főzni, mire jó lett. És megcsináltam életem első aranysárga rántását, és jó lett. De a sárgaborsófőzelék nagyon vacak kaja, nem nagyon volt gusztusom hozzá, de lenyomtam. Kizárólag a hozzásütött jó barnás-feketés píritott hagyma és a főtt tojás miatt ment, na meg a belenyomott sok mustár és CUKOR miatt, hogy valami miatt jó is legyen.
Gyümölcssaláta készítés holnapra, narancsból és banánból. És sok szép és gonosz terv. Persze azokat nem publikálom.