szerda, február 27, 2008



Elfelejtettem felrakni tegnap...

2008-02-25, Hétfő

A vártva-várt nap. Mert mászni fogunk. És már olyan rég másztam, pedig szeretek. Reggel kilenckor már a teremben voltunk, akik épp Kristiansandban voltunk. A többiek jöttek haza Tromsoból. A tanár sehol, várunk-várunk semmi. Mivel tanfolyam nélkül nem lehet mászni, ezért kis játszadozás után átmentünk a tanszékre megkérdezni, hogy mi a stájsz? Nem tudtak semmit a tanárról. Volt nálunk egy nagy csokitorta, mert Johne-nek a főtanárunknak lett volna szülinapja, és neki készítette Jana és Stephan, de ő Hovdenben van pár napig, ígyhát nekünk kellett elfogyasztani, sajnos. És a legnagyonn probléma az volt, hogy a többiek nem nagyon akartak enni belőle, így nekem kellett az egészet megenni. Nagynehezen persze a marcipánnal együtt legyömöszöltem. Utána jobb program híján visszamentünk mászni és én is bemehettem, mivelhogy elvileg órám lenne. Meg is jött a tanár, azért késett, mert Angliából jött és hajója viharban volt. Szép.
Kaptunk beülőket és mászócipőket, La Sportivát. Tökéletes méretet és típust választottam, mert tartott, de nem nyomott hosszú távon se. Rövid magyarázás után elkezdhettünk mászni. Szokás szerint az elején bevállaltam a legnehezebb utakat, amire képes vagyok, így hamar lefáradtam, mielőtt még a fejemet (azaz a lábamat) elkezdtem volna használni. Azért elsőre egy 6+ nem rossz, rettenetes áthajlással…meg is lepődtem, valószínűleg azért ment ennyire jól, mert könnyű vagyok, de persze ezt nem tudom, mert nincs mérleg. Mászásban is én vagyok a legjobb, pedig a többieknek kétszer akkora karja van. Csodálkoztam is, mert ők járhatnak ide gyakorolni és szoktak is. Ez van, megint megkaptam a többiektől. Pihenés és ebéd után technikákat tanultunk, boulderversenyeztünk (ki nyert vajon?), aztán még szabadmászás. A végére egy 6-os út nagy nehezen. Jó nap volt, de még érzem.
Egy szendvicsre volt csak idő, aztán rögtön a vacak norvég. Mert elmentem mégis, mert rám erőltették, de csak a helyi siklóernyősök miatt voltam hajlandó. De ha valamikor a repülés és a norvég között kell majd választanom, nem kérdéses ki fog nyerni.
Este persze azért fáradt voltam. Gyors tojásrántotta, majd remegős kézzel kis gépezés, a tegnapi film befejezése (Point break, megnéztem, mert a legjobb magyar bázisugró kedvence, de nagyon vacak – tipikus amerikai, nem kellett volna). Alvás. Jó sok.