Persze élőben sokkal szebb!

2008-02-27, Szerda

Egy rossz nap, rossz hírekkel, nagyon. Már a keléssel kezdődött persze. Éreztem valami nagyot a számban. Kimegyek a tükörhöz megnézem. És hát persze a fél arcom fel volt dagadva. Nagyszerű. Persze az iskola nem vár, úgyhogy irány befelé. LA, a sziklamászótanár tartotta az órát, túrevezetésről, de legalább érdekes volt. Persze a többiek nem tudták nem észrevenni, sajnáltak, meg minden, de hát ez ilyenkor nem segít. Utána még felmentem a lányokhoz, elvittem anorvégdolgozatukat, és a bizonyítványt. Cserébe kaptam ebédet. Nem rossz csere - bár lehet, hogy csak megsajnáltak. Bár most épp ők se jártak jól, csak nekik számítógépes problémájuk van. A délután nagyrésze utána persze önsajnálattal telt el, de nem igazán volt kedvem bármit is csinálnom. Egyszerűen nem hiszem el, hogy úgy vigyázok itt mindennel, még a tojást is megmosom, nehogy valamit elkapjak, és mindenhol, ahol csak tudok, erre mégis mindig van velem valami. Elviselhetetlen. Este emailek írása mindenfelé, hátha tud valaki valami okosat mondani – nem akarok pesszimista lenni (bár már egy ideje arra lettem nevelne – pedig mindig is elég optimista voltam) de valószínűleg 2000-3000 koronába kerül itt a fogorvos. És nincs biztosításom. Ennyiből már akár haza is mehetek. Vacsorára kis lekvároskenyér, vitaminok, multivitaminos plussz, hátha bármi segít bármit. Még egy Cataflam is, kezdetnek jó lesz, majd később keverem csak - úgy a tuti.
Reménykedek – olyan fajta vagyok.
A nagy sajnálatban el is felejtettem, hogy találtam egy Crocs papucsot (aki ismeri és tudja), gyönyörű szép türkiz kék, ilyesmire vágytam, hát most van, természetesen még jó is rám!