Rövid hajút nem rakhatok fel, politikai okok miatt, majd máshol megmutatom, akit érdekel. Vállig ért...

2008-03-26, Szerda

Iskola van, pedig az órarendünk szerint saját practical project lenne. De hát ez van, megbeszélés a Hovden-trippel kapcsolatban. Az egész norvég osztállyal együtt, mert itt most velük leszünk. Voltak vagy 40-en, pillanat alatt betelt a terem. Az elején még kis térképészkedés, nagyobb csapatban, havas terepen történő tájékozódás, vonulásról kis tanulás. Utána oktatófilm arról, hogyan kerüljük el a lavinát, norvégul. Úgyhogy a norvég lavinákkal nem vagyok jóban, de lesz nálunk lavinaszonda. Rémisztgetés az előforduló veszélyekről, lefagyás, megfagyás, hóvakság, mit tegyünk ellene, hogyan oldjuk meg. Hóvak leszek inkább, de nem akarok szemüvegnyomot a szép barna bőrömre. Rosszak voltak norvégok, állandóan rájuk kellett szólni, mintha otthon lennék.
Én Noraval és Monival vagyok egy csoporttal, meg egy Per nevű norvég sráccal, aki már jóval idősebb, de ő is tanár lesz, meg a rövidhajú, de szépséges Helene-val. (Persze most már én is rövidhajú vagyok.) Csoport megbeszélés, hogy ki mit cipeljen majd, mi legyen a kaja, persze rizs lesz kétszer, egyszer hússal, egyszer virslivel, nekem aztán mindegy. Szerencsére a norvégok elvállalták azokat a cuccokat, amiket venni kell.
Bevásárlás, sok mindent nagyon, két lekvár, sajt, a legutolsó boltban vissza kellett adnom e gyufát, mert annyi pénzem nem volt. És még tojást kell vennem, hogy minden legyen, de akkor most megint tényleg rendben leszek egy kis időre.
És a Neverending Thermal filmben is szerepel az ernyőm, nyomja a SAT-ot, meg a helicot. Szegény ernyő, de legalább ő híres.
Aztán tíz körül jött a két lány. Finn designer és izlandi fodrász (persze szigorúan másodállásban). Pár fotó, aztán már neki is esett Hafdis a hajamnak, egy konyhai ollóval. Persze közben fotók folyamatosan, a frizúra beállítása előtt hajmosás megint, utána már félmeztelenül tovább. És még beállított két lány (Anne és Clemence). Mondta is Martin, hogy irigyelt, félmeztelenül négy lány között, de négyen mondták, hogy lesz a legjobb a hajam. Hát jó is lett, de elég rövid, rövidebb, mint számítottam. De Anne azt mondta, hogy minden rám engem akar majd az utcán – ez már nem is annyira rossz. És hajmosás után lefekvés előtt fázott a fejbőröm, új érzések.
Mindig félni szoktam hajvágás előtt, mert olyan jó hosszún is, mindig levágás előtt szoktam rájönni, milyen jó is hosszan. És persze megnő, de soha nem nő már meg ugyanolyanra. Persze eddig kevésszer kellett csalódni, mert jó fodrászaim voltak. Apukám, akinek mindig csak 3 mm-re kellett vágni, és az Exi, aki meg jóra csinálta, maga-magam miatt. De most lett a legjobb – Izland Power, bőven!