A---köd!

2008-03-31, Hétfő

Mivel már voltak szerszámok végre rászántam magam valami hasznosra. Megcsináltam a „szerzett” biciklit, és egész kevés meló volt vele, csak a kerekeit kellett felfújni és ráadásul autószelepes, úgyhogy benzinkútnál egy pillanat volt. A kormányát hamar megcsináltam, csak csavarozás, szereztem rá fékpofát, mert a hátsón nem volt, de nemcsak amiatt nem működött, azt már nem tudtam megcsinálni, de az első fog, ingyenbiciklinél már csak legyen elég. És a végén még arra is rászántam magam, hogy beolajozzam a láncát, de csak mert a magamét is kellett, így a kettőt egyszerre megcsinálhattam. Meg felfújtam saját kerekemet is. Aztán írtam Moninak, hogy jöhet a bicikliért, jött is. Kaptam tőle ajándékba, cserébe egy tábla legfinomabb litván csokit. Van nálunk ilyen otthon is, az a nagyon-nagyon drága étcsoki, amit lehet kapni ált a boltokban, most nem tudom otthon hogyhívják. A legétebb, legdrágább kommersz csoki. Megkérdeztem szeretem-e? Mit lehet mondani, hazudni kell, szeretem persze…de a sima tejcsokit sokkal inkább, kár belém a drága.
Viszont volt nagyon érdekes köd, én ilyet még nem láttam. Láttam messze gyűlni, még először azt is hittem róla, hogy valami nagy füst, aztán szépen bekúszott a városba, aztán meg hozzánk, de valahogy elég különösnek nézett ki, úgyhogy kaptam a fényképezőt és gyorsan le is mentem és csináltam róla pár képet, a hajóval, mint láthatjátok is. Előtte és utána is találkoztam Fridával, aki boltba volt, míg én fotóztam. És kiröhögött, hogy nem láttam még ködöt, vagy mi van? Hát ilyet még nem láttam, olyan köd volt, mintha valami élőlény lenne, csak úgy a kedve szerint összevissza.
Este átbringáztam Danihoz a memóriakártyaolvasóért, amit ismételten köszönök, ennek köszönhetően vannak már képek a blogon. Útközben még visszaadtam Karennak a szerszámokat, szegénynek egészéjszakás tanulóprogramja van, pont jó Hovden előtt. A köd persze még most is megvolt, és igen érdekes képeket lehetett volna csinálni a kékórában, a temetővel, meg a templommal (meg a narancssárga fényeikkel) – de azt hiszem ez már az a nemmegcsinálható képkategória.
Este a mi helyünkön, azaz Martin szobájában volt evészet, azaz az utószülinapibulija. Volt torta, keksz – és megalapítottuk a Stattoil kajaklubbot, minden hétvégén valakinél kajálás. Jupp!
És még befejeztem a Sweeney Todd-ot. És utálom. Már nem tudom ki ajánlotta, de nagyon nem szeretem az ilyen filmeket. Gyilkolászos, darkos, tényleg utálom, annyi rossz van a világban, akkor minek még plusszba ilyen filmeket csinálni? Ezt tényleg nem értem! Perzse a Johnny Depp…
Tanultam ma hozzá: Az élet szép, csak a világ nem!

Demons everywhere!