Pistike a vérzivatarban

2008-03-30, Vasárnap

Későn kelős. De már megint nincs minek felkelni. Az eső zuhog, semmi nem történik. Délelőtt legalább megtudtam Zsuzsitól, hogy át kell állítani az órát, fogalmam se volt róla. Ebédre jó hazai-házi kolbász, nincs is annál jobb. Most azon gondolkozom, hogy legyek-e jószívű, és adjak-e kóstolót a többieknek belőle, csak hogy megtudják mi az igazi, vagy legyek okos-önző és egyem meg egyedül mind, ahogy azt kell. Valószínűleg az utóbbi lesz, egy-két kivétellel.
Délután este, ha már kölcsönkaptam Martin sportcsarnok bérletét elmentem mászni Karennel, Nilssel, Tommal. Persze megint kikészítettem a karomat, nem is csoda, harmatgyenge vagyok, és sajnos mostmár szerintem nem is vagyok ahhoz elég könnyű. Így aztán a legnehezebb , megpróbált utat nem is tudtam befejezni, mert nem volt hozzá erőm (pedig már ott voltam a fogásnál, csak nem volt erőm, felnyúlni, úgy, hogy meg is tartsam magamat). Najó, 6+ út volt és áthajlás, de előtte csináltam azért hatos utakat. Azért így délutánra jó program volt, még az utána ólmos karokkal is. Nilstől kaptam kölcsön pumpát és szerszámokat – így holnap talán megcsinálom Moni biciklijét. Julitól visszaszereztem a polifoamot Hovdenre. És milyen jó hogy vannak magyarok, mert Dani kölcsön tudja adni a memóriakártya olvasóját – éljen és köszönöm, így végre teljesértékűen tudom használni a fényképezőmet. Lesznek képek, talán már holnap!!!

És két durva dolog:
- a lányoknál derült ki, ami nagyon furcsa volt, és most volt ilyen először szerintem, hogy könnyebben ment angolul beszélnem és aztán a magyart akcentussal, angolosan beszéltem, meg pláne a helyneveket – ez nagyon durva!

- nem szeretem, amikor siklóernyős balesetek vannak, és pláne nem szeretem, amikor a mi iskolánkon belül van, és pláne nem örülök, amikor a tanítványaimmal és még inkább nem örülök, hogy az Ágival történt, ráadásul úgy, hogy a Kátus is ott volt! De legalább nincs baj!
és pláne, hogy ezt először nem tőlük tudom meg…