Amelie és Hafdis

2008-04-30, Szerda

Az interjúvolós prodzsektünk második napja, most Moninál találkoztunk és onnan irány Jegesberg, természetesen esőben. De beponcsóztam magam, úgyhogy már egészen jól viselem az esőt is, mert már legalább hideg nincsen mellé – és hétvégén nem vicc, HÚSZ fok lesz, ami nem semmi.
Az óvodáknak kitelepített lavók mind foglaltak voltak, pedig einstandolni akartunk, kicsikét száraz fedél alatt squadolni. De aztán találtunk egy kedves félszigetet és gyorsan felépítettük a tökéletes galpahuköt, ez most tényleg jó lett, még aludni is lehetett volna benne. Aztán persze gyújtsunk tüzet, de mivel tegnap már megmutattam, hogyan kell, ezért mondtam, ma a lányoké a sor, learning by doing. Elmentek fát gyűjteni, 15 perc múlva üres kézzel jöttek vissza. Úgyhogy kénytelen voltam, de én is lusta voltam, úgyhogy az első száraz fát kidöntöttem és visszavittük, de ez nem volt elég száraz, nem olyan mállós, mint a tegnapi, úgyhogy kemény feladat volt tűzifát faragni belőle. Beletört a bicskám – sajnos szó szerint – a kispengéje a svájcibicskámnak. Persze én vagyok a marha, mert minek feszegettem, sőt volt figyelmeztetés, mert először csak a hegyét törtem le, akkor már kicsit elszomorodtam, de legalább hegyesebb lett és jól is nézett ki. Aztán az egészet tőből, elég homorú, még a Papa első svájcibicskája volt és mikor kicsike voltam kaptam és megbecsültem aztán mi lett, marha vagyok, na.
Délután tanultam, most már nagyon kell. Este még Hafdis fellépésére elmentem, fotóztam, hallgattam, elaludtam – alváshiány a sok tanulás miatt.
És este háromig tanulgattam, mert előtte meg elbeszélgettem az időt.
500 koronát költöttem ebben a hónapban az itteni életemre. Te otthon ennyiből megoldanád?