A legjobb report-os képem - és a gyerekek győztek (...na mert én nem segítettem)
Ja és így néz ki egy outddor ovi itt - kinn az erdő közepén

2008-05-02, Péntek

Na ma repülnöm kéne. Ennek hangulatában telt az egész nap, alig bírtam magammal persze.
Délelőtt még befejeztem a riportomat, aztán bebicóztam a suliba kinyomtatni, leadtam, bolt és fel az Odderoya-ra.
Persze még senki sem volt ott, és a szél is bika, azaz valljuk be, repülhetetlen volt. Sebaj, nap süt, kifeküsz napozni. Aztán szép lassan szállingózott a többi ernyős is, hoztak szélmérőt is. Hát még nagy volt, de délután gyengül, vártunk. Addig vártunk, amíg meg nem jött Uli Jorgen (az ernyőm tulajdonosa, akró bajnok, a helyi klub főpilótája), azzal a szomorú hírrel, hogy nem lehet most repülni, mert nem kaptunk légteret. Amire eddig még sosem volt példa. Pedig a szél már tökéletes volt. Hát ez igazán örömteli, kicsike énben nagyon eltört a mécses, mert annyira vártam, erre egy buta légiirányító miatt nem repülhetek. Kjevik sucks!
Vigasztalásul el hívtak kutyázni, egy strandra, elmentem persze, de azért a kettő nagyon más. Nagyot játszottam, padra felkutyázás, lépcsőn felmászás, oszlopokon ugrálás, negatív-leszállás. És megtanultam a backloopot és a frontloopot is, csak szegény Fast-ot nem erre találták ki, ezért kicsit veszélyeztette férfiasságom. De most már vagányul tudom.
És mindez persze pont a reptér mellett volt, és a szemdzsók bezzeg engedték az ejtőernyősöket ugrani a reptéren. Ez az igazi igazságtalanság.
De talán holnap repülés!!! Talán-talán, az idő jó lesz, csak egy hely kell nekem egy autóban.
Este még egy Foodclub a szomszédban, Fridáéknál, nem csináltam semmit. Viszont cserébe rengeteget ettem, de volt is mit. Sok süti, fahájassültbanán fagyival, fagyiszedvics, banános torta, csokis piskóták, meg némi sósat is mellé, mert már nem bírtam, a sok édeset.
(Ilyen mondatot se lehet túl sűrűn hallani tőlem.)
Aztán időben lefeküdtem, hogy holnap…