2008-05-03, Szombat

Repülés!
Reggel már nagyon vártam a hívást, mikor szólnak már, hogy megyünk repülni.
10:15-ig semmi, már azt hittem semmi nem lesz a napból és majd szomorkodhatok. DE akkor kaptam egy emailt, hogy ekkor és innen indulok, ha akarok menni, legyek ott. Szájam széle fülemig, kis ebédcsomagolás, izgulás és már ott is voltam. Másfélórás 100 km-es autózás, és már egészen közel voltunk, amikor. Amikor nagy fékezés, jobbra nézés, és mi van ott. Három kicsike-nagyocska RÉÉÉN! Igazán c*****ak voltak, vagy még inkább rénesek. Életem első rén-rénjei, nagyon aranyos életformák, és szépek, és olyan kis butácskának tűnnek, pont amilyennek egy rénnek lennie kell.
A starthelyhez felautóztunk, de egy 300 métert azért sétálni kellett, 20 centis hóban, futócipőben, de nagyjából szárazon megoldottam. Már páran elstartoltak, lecsúsztak…
Az idő olyan határesetnek tűnt, hát akkor repülök, legfeljebb felsétálok, nekem az nem gond (ez csak 250 méteres starthely). Start bubiban, kiemelkedés, utazás el balra, de nagyon nem eleget (jó fogalmam se volt a helyről és annyira nem mondták el) így nem mentem el addig amíg kellett, úgyhogy lecsúszás lett, de rögtön volt autós felszállításom. Mire felértem már repültek, nekem se kellett több, pakolás égbe fel. De jó volt a lecsúszás, mert kellett kicsit állítani a beülőn, úgyhogy most már majdnem tökéletesen repültem vele. Start után rögtön balra el, mostmár sokat, sziklafal fölé, ott már kaptam a lövéseket felfelé, aranyos, rugdosós tavaszi bubik. Kicsit átmentem lee-oldalra, ott jobb sziklák voltak és ki is tekertem Toralf fölé (később ezért meg is dicsértek). A nyert magassággal rögtön átutaztam a másik gerinc elé (kb. 1km), ami szélirányilag jobbnak tűnt. Elvoltam, de bubikon kívül mást nem találtam, ide-oda repülgettem egyik helyről a másikra. Néha egy bubival pár körrel magasra tekertem, olyankor megpróbáltam előre menni, mert volt egy gerinc előttem, amit jó lett volna elérni, de a lee-oldali turbulencia szélénél mindig besüllyedtem. És persze amikor ott voltam sikerült Odmundnak és Toralfnak eltekerni a napi egyetlen termikkel. Próbálkoztam utánuk, de már késő volt. Ett a fene nagyon, ahogy láttam őket eltekerni. De csak egy rövid 8 km szárú háromszöget toltak, de akkor is sárgultam.
Két óra után kicsit éheztem, meg pisilni kellett, úgyhogy megpróbáltam visszaszállni a starthelyre, nem volt egyszerű, főleg, mert állandóan emelt, az akkor már esti gyogyi. De végül fülcsukással, meg 2 méteren fullal visszajátszottam magam. Később ezért csodáltak is a helyi kezdők…crazy hungarian.
Aztán még fél óra repülés, szépen felküzdés újra magasra, de aztán már majdnem mindenki leszállt, úgyhogy nem akartam, hogy rám kelljen várni, úgyhogy kiutaztam a tó fölé, és húztam egy aranyos merülőt. Nem tudtam milyen gyors, nem tudtam variót nézni, fekvővel kicsit azért más, de éreztem, hogy sok ez. Közeledett a föld, felengedtem a féket, középre raktam magam, de nem akart kimenni, a föld viszont közeledett, úgyhogy kicsit kiterheltem, meg ráfékeztem. Behelyezkedtem és leszálltam, nem voltam már magason.
Olyan jó volt végre repülni! El nem mondhatom és vasárnap is repülés lesz!
(Tanulás helyett, mert Monival és Janával prezentációt kéne csinálni a héten készített interjúkból, de mivel ők partiban, írtam nekik Facebookon, hogy sajnálom, ne számítsanak rám, ez azért jó, mert így nem tudnak reagálni, csak amikor már repülni fogok, akkor meg már késő.)
És kaptam fotókat Toralftól, köszönet érte.